A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Tóth István: Adalékok a Békés megyei szlovákok anyanyelvi művelődéséhez (1919–1939)

Székház nagytermében is előadták (Luther u. 6. sz.). Ugyancsak engedélyt kaptak 1932. szeptember 3-án a Kisgazda Székházban Stodola Ivan: Jozko púcik a jeho kariéra с művének színre vitelére, és az azt követő táncmulatság megtartására. Mindezekhez járult természetesen, hogy kirendelt rendőri személyek is részt vettek (1 ügyeletes tisztviselő, 1 detektív, 1 altiszt és 1 őrszemélyzeti tag.)

43 Az eddigiekből jól kivehető, hogy vígjátékokat játszottak inkább, s szlovák klasszikusoktól. A saját színdarabok megteremtése kérdésének felvetődésekor ismét Dedinszky Gyulához fordulunk: „A csabai szlovákság erejét természetesen meghaladta az a feladat, hogy saját színi irodalmat teremtsen. Erre irányuló kísérletek mégis történtek. Pl.: Linder László: (ev. lelkész) Lesná sírotka (Erdei árvácska) címen írt három felvonásos színdarabot. Előadták Békéscsabán az erzsébethelyi egyházi iskola dísztermében." Sajnos ennek idejét nem tudjuk. A békéscsabai szlovák színi irodalom — Dedinszky Gyula szerint — első és egyetlen igazi terméke Ján Gerci: Vyslúzená zena с műve (A megszolgált feleség". Végig tájszólásban íródott. A dalbetéteket Szekerka János zenésítette meg. 1935-ben nyomtatásban is megjelent. Ősbemutatója 1939. május 15-én a helyi Városi Színházban volt. Rendezte Szekerka János. Ezzel a Békéscsabán létjogosultságot kiharcolt szlovák színi előadás a hivatalos színdarabok házába is bejutott. A vígjátékot rádiójátékká átdolgozva a pozsonyi szlovák rádió is közvetítette 1938. június 26-án. Francisci Mihály (lelkész): Mária Moll német nyelvű színdarabját fordította le: Dcéra Demetriusová (Demetrius leánya). Az öt felvonásos színjátékot 1941. április 13-án adták elő a helyi Városi Színházban.

44 2. Színjátszás Tótkomlóson: Talán a többi nemzetiséget is figyelembe véve egyedülállónak számít az az aktív, folyamatos, műkedvelői színjátszás, amely Tótkomlóson gyökeret vert. Ezzel kapcsolatosan Papp János közöl cikket a Békési Életben 1968-ban.

45

1982-ben a Csehszlovákiában élő tótkomlósi származású Ondrej Kulik dokumentum-közlése foglalkozik a tótkomlósi műkedvelő színjátszás történetével

46

. Mindkét mű hozzáférhető. Ezért részletezésébe nem bocsátkozunk, csupán a részadatokat összesítve emelünk ki néhány fontosabb területet. A színjátszás meghonosodása még az idénymunkákra való csoportos leszerződésekre vezethető vissza. Tárgyalt korszakunkra már gyökeret vert hagyomány. 1919 januárja és 1939 decembere között 95 alkalommal tartottak színi előadást. Igen nagy sikerrel játszották az egyes darabokat. Szinte állandó jelleggel eljártak az előadásokra a környező szlovák településekről is. Pl.: Pitvarosról, Békéscsabáról és Nagybánhegyesről. Alkalmanként Dénes István nemzetgyűlési képviselő is részt vett az előadásokon. A szereplők közül sokan még a házasságkötés után is rendszeresen részt vettek a műkedvelők csoportjában. A darabokat többnyire Szlovákiából kapták postán. Ezek rendezői többnyire a település egyszerű, de olykor tanult emberei közül kerültek ki. A legtöbbet rendezett Tomka Judit földműves és Hirka István, utána Adamkovics János tanító és Benyó András. Természetesen ezen kívül még alkalmanként mások is rendezéshez jutottak. Az előadások helyszíne legtöbbször a Munkás Otthon és a Kisbirtokos Szövetség Székháza. A Kisbirtokos Szövetség 1923-ban 43 Pluhár Erzsébet tulajdonában, Békéscsaba, Gombos János gyűjtése. 44 Dedinszky Gyula 1969. 140—141. 45 Papp János 1968. 233—237. 46 Kulik, Ondrej 1982. 47—82. 282