A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Tóth István: Adalékok a Békés megyei szlovákok anyanyelvi művelődéséhez (1919–1939)

(172 615/929. sz. alatt iktatták, azonban a válasz továbbra is a passzivitás maradt.) 1930-ban Pluhár Mihály sürgetéssel él a BM felé, mivel ügyük nem haladt eló'bbre. Kitartásukról és taktikusságukról tanúskodik az az 1932-bó'l származó okirat, melyben kérik a szűkkörű alakuló ülés megtartását — formailag szabályosan. Azzal indokolják, hogy a „műkedvelői vagy közműveló'dési" egyesületet a Budapesten székelő' Magyarországi Tót Közműveló'dési Társulat fiókjaként kívánják megalakítani. Ám ismét csak hallgatás a válasz. Ezekkel a hivatalos úton való próbálkozásokkal párhuzamosan még a húszas évek elejétől fogva egy „titkos" egyleti mozgalom is kibontakozóban volt. Erről ad igen értékes információkat pályamunkájában Dedinszky Gyula:

40 „A „Spolok" munkája A húszas években Békéscsabán is egyszerre két vonalon is jelentkezett az érdeklődés és igény a szlovák nyelv fokozott ápolása iránt." „Az első ilyen igény az evangélikus gyülekezeten belül mutatkozott meg." Istentisztelet után igemagyarázatot tartott Szeberényi Gusztáv szlovák nyelven, az egyház arra vállalkozott tanítói pedig az egyházi énekeket gyakorolták és szlovák írásgyakorlatokat tartottak. A komoly foglalkozás után szlovák szórakozás, játékok, szlovák népdalok következtek. „Ugyanebben az időben, egy másik vonalon, egészen világi területen is jelentkezett hasonló megmozdulás. A békéscsabai szlovák fiatalok közül némelyek — vallási különbség nélkül — hetenként kétszer-háromszor, mégis leginkább vasárnap esténként összejártak Pluhár Mihályék lakásán, a Luther utcában. Itt beszélgettek, szlovák irodalommal ismerkedtek, szlovák dalokat énekeltek, verseket szavaltak, később műkedvelő előadásokra próbáltak. Az összejövetelek végén pedig halkan, hogy az utcára ki ne hallassák, elénekelték a „Hej, Slovácit" az akkori szlovák Himnuszt. Ebben az időben a csoport vezetőségi tagjai voltak : Pluhár Mihály, dr. Kvasz György ügyvéd, Dorkovics Mihály, Szekerka János, Bauko György, Gercsi János, eljárt közéjük Francisci Mihály ev. segédlelkész is." Mivel a csoport hamar felszaporodott, már nem tudtak megfelelő biztonsággal a megszokott helyen összejönni. A rendőrség nyomozott utánuk. „Ekkor az evangélikus egyházhoz fordultak, és dr. Szeberényi Gusztáv az egyház ifjúságaként befogadta őket a már említett katechizációs csoportba. Ők voltak a Szlovák Ifjúsági Egyesület." így tehát tevékenységüket az egyház égisze alatt folytatták. Tevékenységük széleskörű volt: , — műkedvelői színi előadásokat tartottak — önálló könyvkereskedést nyitottak (később ezt Baukó György az egyházi könyvkereskedésbe vitte át) — népdalokat gyűjtöttek — verseket írtak — szerzőivé lettek a közkedvelt Cabiansky Kalendárnak. Ezzel a visszaszorított, kényszerített helyzettel mennyire nem voltak elégedettek, bizonyítják a következő levéltári dokumentumok. Dr. Kvasz György ügyvéd és Osgyán Béla mérnök 1932-ben külön-külön levelet intéztek Békés vármegye Közgyűléséhez. Válaszról nem tudunk, de a dokumentumok tünetértéküknél fogva is értékesek. Osgyán Béla követeli, hogy az iskolákban tanítsák a szlovák nyelvet, Békéscsabán a gimnáziumban is. Erkölcstelennek tartja különbséget tenni kisebbségek és pártállások szerint az emberek között. Elfogultsággal vádolja a bíráskodást is. Kvasz 40 Dedinszky Gyula 1967.19—20. 280