A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Tóth István: Adalékok a Békés megyei szlovákok anyanyelvi művelődéséhez (1919–1939)

I. A Békés megyei szlovákok helyzete Ami a Békés vármegyei szlovákságot illeti, itt már a dualizmus korában is más a reagálásuk a nemzetiségüket érintó' dolgokban, mint a Bácskában élőknek.

3 A Bácskában éló'k aktívabbak, nemzetiségi életük mozgalmasabb minden téren. így nemzetiségi hovatartozásukra való figyelemfelhívás mindig élesebb, amit minden bizonnyal erősített a nagyobb szláv tömbbel való közvetlenebb érintkezés is. Nem utolsó sorban nagyon befolyásolja a mozgalommá válás kialakítását az a tény, hogy az új határok a volt felvidéki, szlovákiai kulturális, politikai centrumokkal való kapcsolatot jóval nehezebbé, viszonylagosabbá, esetlegesebbé tették. Mert bármennyire is furcsa, de mégis volt a dualizmus idején a szlovák kulturális, olvasó, társalgó stb. egyletek, s azok vezetői között kapcsolat, amely azért csak gyakorolt némi hatást az itteni szlovákság fejlődésére.

4 Igaz ez a kapcsolat sosem eredményezte a nemzeti szempontból történő erős aktivitást. Űgy gondoljuk, hogy nemcsak a harmincas évek elejére jellemző a Bellér Béla által idézett tervezet-részlet, amely Margitai József délszláv szakreferenstől származik, hanem a húszas évekre is : „Tudni kell, — írja — hogy a hazai kisebbségi nép legnagyobb része közt a haza mellékes, a magyar hazaszeretet csak színleges. A kisebbségi nép előtt első és legfőbb a rög, melyen lakik és a föld, melyet munkál, s melyből él, de előtte nem fontos, hogy a rög és az a föld Magyarországban, Jugoszláviában, vagy bárhol fekszik. E mellett a röghöz és földhöz való ragaszkodás mellé sorakozik még a fajhoz és nyelvhez való ragaszkodása."

5 A valóságot minden bizonnyal jól tükrözik e sorok. Alátámasztják azt a gyakorlatban mindig érvényesülő törvényszerűséget,hogy az egzisztencia valamelyest biztosítottsága adhat csak kezdő impulzusokat a szellemi „kenyér" felé való közeledéshez és igény kialakulásához. Szembetűnő jelenség, hogy 1923-as évben a főzőliszt mindenhol átlagban 100— 150%-kal, a kenyérliszt 100%-kal, a tészta liszt ugyancsak 100%-kal lett drágább az előző évihez képest. A hivatalosan maximált árakhoz mérten is jelentős drágítás mutatkozik.

6 Ez a megélhetés normális szintjét is erősen bizonytalanná tette, főként azok számára, akik a fő nyári szezonmunkálatok során sem tudtak munkához jutni. így volt ez például: Tótkomlós, Békéssámson, Pusztaföldvár, Csorvás, Nagyszénás községekben. Ezeknek a községeknek a M. kir. Közélelmezési miniszter 1922. áprilisában és májusában összesen 517 mázsa lisztet utaltatott ki, azzal a megjegyzéssel, hogy csak terményt lehet adni, s ügyeljenek arra, hogy a munka nélkül maradt földmunkások kapják a segélyt.

7 A földmunkások maguk is igyekeztek helyzetükön javítani, ha erre alkalmat láttak. Erre példa a tótkomlósiak beadványa az alispánhoz: 1923-ban az 1802. év óta fennálló szokásra hivatkozva kérik, hogy a község tulajdonát képező székegyházi és kaszaperi földeket haszonbérbe csakis a község legszegényebb rétegének adják,: ezáltal fenntartásukat biztosítani tudják. Panaszkodnak továbbá arra, hogy a kupecek felverik az árakat, s így ők hátrányba kerülnek. Azonban mint már oly sok próbálkozásuk, ez is kudarcot eredményezett.

8 Helyzetük nem sokat változott közel egy év3 Sirácky, Ján 1979. 102. * Pasiar, Stefan 1977. 222., Tóth István 1979. 16. * Bellér Béla 1977. 316. * BmL — Békés vármegye alispánjának iratai 17206/1921. 7 BmL — Békés vármegye főispánjának iratai 415/1922. 8 BmL — Békés vármegye alispánjának iratai 23133/1923. 268