A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Tóth István: Adalékok a Békés megyei szlovákok anyanyelvi művelődéséhez (1919–1939)

ADALÉKOK A BÉKÉS MEGYEI SZLOVÁKOK ANYANYELVI MŰVELŐDÉSÉHEZ (1919—1939) TÓTH ISTVÁN (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Az első világháború végeztével merőben új helyzet alakult ki Közép-Európában. Mint jónéhány évtizede már akkor, eleven és érzékeny, s mi több éppen úgy megoldatlan kérdés volt, — és sajnos maradt is — a korszak teljes idejére a nemzetiségi kérdés. A Tanácsköztársaságot követő kormányok a béketárgyalásokon való jobb poziciók eléréséhez ismét csak kártyalapnak, ütőkártyának használták, tekintették a kérdést. A komolyság a határok minél kisebb megnyirbálását elérendő céljukban, szándékukban mutatkozott meg s kevésbé a jogos nemzetiségi igények ésszerű kielégítésében.

1 Sajnos a nemzetiségekkel kapcsolatos terveikben csupán ez az irány dominált. A reálisabb kép kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a szomszédos országok akkori kormányait is ez a tevékenység jellemezte. Mindemellett le kell szögeznünk, hogy a nemzetiségek körében már a polgári demokratikus korszakban Jásziék által ajánlott jogok sem jelentettek komolyabb nemzeti egzisztenciális vonzerőt. Pedig a Jászi-féle program a kor leghaladóbb, legtöbbet nyújtó elképzelései közé tartozott. De volt egy kecsegtetőbb alternatíva — a teljes nemzeti önállósulás. Tehát az ellenforradalmi kormányok részéről többségében a dualizmuskori törvényes szabályozás ismételgetése új megfogalmazásokban, kevésbé teremtette meg a területek megőrzésének tömegbázisát, nem szólva más jellegű, ugyancsak lényeges momentumokról. A régi területek megfogyatkozása után még a legkisebb esélye is megszűnt annak, hogy a nemzetiségek helyzetében bármilyen komolyabb változás álljon be. A velük való foglalkozás gondolatai maximum annyiban maradnak meg, hogy jogos kulturális igényeiken ne léphessenek túl az egyes akciókkal, megmozdulásokkal.

2 Meggyőződésünk, hogy a tárgyalt témakör mélyebb, hosszabb időt igénylő, további folyamatos feltárás és közreadás során még kiegészítődik és teljesebbé válik. A jelenlegi anyag a tárgyalt időszak terjes egészét átfogja, ám annak — több ízben — csak főbb vázát adja. 1 Bellér Béla 1963. 1279—1318., Bellér B. 1973. 644—687. Bellér B. 1977. 270—319. Bellér B. 1963. 1286., 1293., 1303., 1390. Békés megyei Levéltár (továbbiakban: BmL) Békés vármegye főispánjának iratai 259/1919. Dr. Rell Lajos békéscsabai tanár beadványa, amelyben kifejti véleményét a nemzetiségi nyelvek tanítására vonatkozó rendelkezésről. Válasziratában a tanfelügyelő a következőket írja: „Az én véleményem szerint ez nem más, mint diplomatikus, előrelátó intézkedés a békekötés érdekében..." <1919. február 25.) 3 Bellér B. 1963. 1309., 1311. 267