A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Halmágyi Pál: A makói hagymaszövetkezet, majd hagyma-részvénytársaság története 1900 és 1918 között

kent a hagyma vetésterület, viszont igen jelentősen nőttek a munkabérek és a haszonbérleti díjak. 1915-ben 1 kh. hagymaföld haszonbére 120—160 K, 1916-ban 250—300 K. és 1917-ben 450—600 К volt. A magukra maradt asszonyok makacs akarással művelték tovább a földeket s a kezdeti terméscsökkenés után a háború harmadik évében (1917-ben) már újra, mintegy 30%-kal nőtt a vetésterület. A háborús infláció természetesen a hagyma árára is hatással volt. 1914 februárjában 1 q vöröshagyma ára 20 K, egy év múlva 1915 márciusában már 60 К volt. Az árak ilyetén növekedése ösztönözte elsősorban az eló'bb említett vetésterület-növekedést is. A makói hagymakísérleti állomás első tervének megvalósulását is a háború akadályozta meg. Öt nappal a háború kitörése előtt, 1914. július 23-án terjesztette fel a város kérvényét a kereskedelemügyi miniszterhez „hagymakísérleti intézet felállítása iránt." A városi képviselőtestület határozatát támogatta a vármegyei Gazdasági Egyesület és az alispán is. A kérelmet a kereskedelmi miniszter áttette a földművelésügyi miniszterhez, aki a háború második hónapjában a tervet az alábbi szavakkal utasította el : „Bármennyire méltányolom is a város közönségének a hagymatermelési kísérleti állomás felállítása iránti törekvését, de azt a jelenlegi körülmények, valamint a rendelkezésemre álló hitelnek más irányú lekötöttsége folytán nem teljesíthetem."

36 A Hagymarészvénytársaság jó munkáját és kiváló terményeit 1914-ben oklevéllel és ezüstéremmel ismerte el a földművelésügyi miniszter és ezüstérmet szerzett a makói hagyma az 1914-es Düsseldorf-i, valamint az 1917-es Manheim-i kiállításon is.

37 Az I. világháború nemcsak az európai piacot szűkítette be, (hagymát ebben az időben már csak a központi hatalmak által kézbentartott területekre szállítottak), hanem magát az áruforgalmat is nagyban akadályozta. A hagymaszállításokra a Földművelésügyi Minisztérium ill. az Országos Gazdasági Bizottság adott engedélyt. 1916 augusztusában (a hagymaszezon legerősebb hónapjában, akkor van a legtöbb áru a piacon) ma már ki nem deríthető okból az engedélyek elmaradtak, s a rengeteg hagyma itt állt a kereskedők, közvetve a termelők nyakán. A polgármester azonnal a földművelésügyi miniszterhez fordult az engedélyekért, ecsetelve a város helyzetét: „Makón óriási készlet hagyma termett, s így ha most akadályozva lesz (ti. a külföldre szállítás) óriási kár éri a termelőket, ...hiszen a hagyma csak elpusztul, mert itt az nem fogyhat el!"

38 A szállítási igazolványok hiánya miatt pl. nem tudott a Hagymarészvénytársaság Wiener Neustadtba, Guttman és Grosz Leifersbe (Tirol) és Stryjbe, Klein Mór Bozenbe, Montág és Ts. Lemberg, Triest, Przemyslbe, Weinberger Klagenfurtba és Schwartz Kufsteinbe szállítani. Néhány nap múlva a miniszter táviratban hatalmazta fel a város rendőrkapitányát a szállítási igazolványok kiadására. Ez az egy véletlenül és esetlegesen kiragadott példa is bizonyítja, hogy a makói hagymának milyen széles piaca volt még a háború kellős közepén is. A háborús viszonyokra vet fényt egy jellemző eset, melynek nyomai a makói levéltárban szintén fennmaradtak. A Hagymarészvénytársaság bár elsődlegesen továbbra is a városban és környékén termelt hagymával kereskedett —úgy látszik — nem vetett meg semmilyen más üzletet, ha az nyereséggel kecsegtetett. így esett, hogy 1915 január és februárjában 120 kg szalonnát vett Hódmezővásárhelyen és azt azonnal tovább adta egy miskolci cégnek. A vasúti raktár jelentette a város fogyasztási adóhivatalának a szalonna Makóra érkezését, s a hivatal ki is vetette a fogyasztási 36 MVL: Pm. h. i.: 16200/1914 37 Petrovics Gy. 1922. 17. 38 MVL: Pm. h. i.: 9776/1916 232