A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Halmágyi Pál: A makói hagymaszövetkezet, majd hagyma-részvénytársaság története 1900 és 1918 között

saját költségén megépíti a telepet, az öntözőrendszer tervét ingyen elkészítteti a minisztérium.

22 Tudomásunk szerint e terv nem valósult meg. Megvalósult azonban (s ma is szinte eredeti állapotában áll) a vasút melletti nagy hagymaraktár.

23 Az elgondolás a céggel egyidős, hiszen mint azt korábban láttuk, a Hagymaszövetkezet előkészítő bizottsága már 1900-ban erre a célra kért ingyen telket a várostól. Ezt végül is nem kapta meg, de a szükséges telkeket megvásárolva 1911. július 18-án kért építési engedélyt a várostól a részvénytársaság.

24 A szükséges terveket Német Andor okleveles mérnök műszaki irodája készítette el Makón. A terven három raktár (460 vagon befogadó képességgel) 2 kéziraktár, gépház és víztorony, irodaépület és lakóház, valamint két iparvágány szerepelt. A raktár építését 1911 őszén kezdték meg és alig egy év alatt, 1912 nyarára már be is fejezték. A tervből csak az első legnagyobb raktári egység (250 vagonos) épült meg és a hozzá vezető egy mellékvágány. A vasúti csatlakozás műszaki átadás — átvétele „műtanrendőri bejárása" 1912. november 16-án történt meg, s a város a létesítmény használatba vételi engedélyét 1912. december 12-én tartott ülésén adta meg.

25 A megvalósult beruházás értéke a kiadott hatósági bizonyítvány szerint : 266 560 К volt. 1912-ben szállítottak először fokhagymát Makóról Törökországba — a különben szintén nagy hagymatermelő területre —, s ezért a Hagymarészvénytársaság kérte a városi tanácsot, hogy adjon igazolást: a 100 q fokhagyma „makói magyar föld terménye" volt. A bizonyítványt természetesen megkapták.

26 A Hagymarészvénytársaság már alakulásakor tervezte, hogy baromfiak hizlalásával és exportálásával foglalkozni fog. 1913-ban látta elérkezettnek az időt, hogy libavágó telepet építsen. A tervek szerint a nagyraktár mellett építették volna fel a vágóhidat, melynek rajzait megőrizte a makói levéltár, de végül ebből a beruházásból nem lett valóság.

27 1910. június 26-án a Hagymarészvénytársaság olyan lépésre szánta el magát, melynek következményeit jó pár évig viselte. Társasági szerződéssel közkereseti társaságot alakított a legnagyobb makói — meghatározó többségében zsidó — kereskedőházakkal.

28 (Strausz József, Strausz Mózes, Strausz Lipót, Strausz Salamon, Klein Gábor, Klein Salamon, Schwartz Áron, Salczer Jakab, Landesmann Mór, Wéber Mózes, özv. Montág Simonne, Montág Vilmos, Weisz Mózes, Paskesz Tóbiás, Weinberger Vilmos, Stegman Izsák, Perimutter Izrael, Teitelbaum József, Battka István, Krausz A. Herman, Pulitzer Sámuel, Kaufmann Adolf, Leipnik Ignácz, Guttman Lipót, Salamon Izrael, ifj. Pollák Izrael, Kornfeld Dávid, Rubinstein Márton, Lichtenstein Izsák, Engl Jakab és Weisz Adolf.) Az olvasónak talán már unalmas újra látni az induláskor most is szépen megfogalmazott célokat, de az, hogy ezeket szinte változatlanul hangoztatni kellett (1900ban, 1906-ban, 1910-ben), mutatja azt, hogy az örökös próbálkozások ellenére a „hagymaüzlet" egy csöppet sem lett az eltelt 10 év alatt kiszámíthatóbb, tisztább és becsületesebb. E legújabb közkereseti társaság is azért alakult, hogy a makói hagymaés zöldségpiacon eddig tapasztalt, „mint a termelők, mint a kereskedők érdekeit mélyen sértő tisztességtelen üzelmeknek véget vessen." Az előbbiekben láthattuk, hogy 22 MVL: Pm. h. i.: 1756/909 23 OL. К. 184—1915—50—139226 (14304/911) 24

MVL:Pm. h. i.: 10. 156/911 25 MVL: Pm. h. i.: 17 929/1912 28 MVL: Pm. h. i.: 12 529/1912 27 MVL: Pm. h. i.: 13 231/1913 28 OL. К.: 184—1915—50—139226 (14304/911) 225