A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

Dolgozatomban szándékosan nem kerültek kiemelésre az alábbi — Apátfalván egyébként számontartott — napok: EGYED (szeptember 1.) napján volt szokásban befogni a disznót hizlalni; ROZÁLIA (szeptember 4.) pedig jó meleg idő esetén az ágynemű szellőztetésének volt a napja, hogy ne essen abba a moly. SARLÓS (Sallós) BOLDOGASSZONY (július 2.) és MÁRIA MAGDOLNA (július 22.) napoknak Apátfalván ma már jobbára csak dologtiltó emlékük él. MEDÁRD (június 8.) és MÁRTON (november 10.) napokhoz pedig csak időjárási regulák fűződnek. A Medárd napi országosan ismert, az utóbbiról pedig Apátfalván azt tartják, hogy amilyen az időjárás Márton napján, olyan lesz a tél. Á gazdasági élet szokásai A SZÁNTÁS-VETÉS SZOKÁSAI Pénteken általában nem volt tanácsos kezdeni semmiféle munkát, akkor csak folytatni lehetett azt, amit már a korábbi napokon megkezdték. Ez vonatkozott a gané (trágya) hordására és a szántás megkezdésére is. Á régi öregek, amikor az ekét a földbe vetették, vagyis amikor a szántást megkezdték, „Uram Jézus segíts!"-fohászt mondtak. A búza vetése Szent Mihály után kezdődhetett. Az első világháborúig gyakori volt, hogy vetőzsák helyett a karácsonyi abroszból vetettek. Hitték ugyanis, hogyha abból az abroszból vetnek amivel karácson büttyin (karácsony böjtjén) az ünnepi asztal volt leterítve, akkor áldásos lesz a vetés. AZ ARATÁS SZOKÁSAI Akik Péter Pál napján testben és lélekben felkészültek az aratásra, másnap ha az péntekre esett, csak nem kezdték még azt meg, mivel a péntek tiltott napnak számított ilyenkor is. Azt mondták, hogy ha pénteken fognak hozzá az aratáshoz, akkor szerencsétlenség éri őket az aratás alatt. A régiek mielőtt az aratást megkezdték, akkor is „Uram Jézus segíts!" fohászt mondtak. Az első kaszavágást a tapasztaltabb és tekintélyesebb első kaszás tette, de minden varázsló szándék nélkül. Ha nem vigyáztak az aratók, a szomszéd azzal tréfálta meg őket, hogy ellopta tőlük a hajnali harmaton készített és a kévék bekötésére szolgáló kötelet. Az is a szomszédok tréfájához tartozott, hogy a legfelső papkívit tövével észak felé fordították, amit azután a szél könnyen lefújhatott. A kérkedő kaszást azzal tréfálták meg, hogy a tokmányába szalonnát tettek, így azután a zsíros kaszakővel nem tudta megfenni a kaszáját. Régen még a századforduló táján szokásban volt, hogy a részesek búzából kisebb aratókoszorút vagy búzaboronát fontak, amit az aratás befejezésekor a gazdának vittek, aki azt a szobában a falra akasztotta. A rendes gazda ilyenkor birkapaprikással és borral vendégelte meg a részes aratóit. Az első világháború után az aratás végén általában lepényt és kalácsot sütöttek. Aratás után az asszonyok már erre is jobban ráértek. A legények figyelték, hogy a lányok közül ki a legjobb marokverő. „Amejik marokverő lány ijen szépen össze tuggya szënni ja markot, avva' jis jó' jár egy legín" — biztatták az öregebbek a lányt figyelő legényt. 211