A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

„Az aratás egyben a párválasztás fontos lehetó'ségének számított. Az együttaratásból sok házasság szövó'dött: „Ha kimegyek a tanyára aratni, Ez a kislány marokverőm fog lenni. Majd mikor az aratásnak vége lesz, Ez a kislány nékem feleségem lesz. Ha kimegyek a tanyára aratni, Ez a legény segítségem fog lenni. Majd mikor az aratásnak vége lesz, Ez a legény nekem hites uram lesz. Főzök neki zsírba keménytarhonyát, Ha megeszi megcsókolom a száját. Apátfalva (Csanád m.)"

40 GURÁCAEVÉS A kisfias tehén első tejét a borjúval szopatták ki. Amikor azonban elles után a harmadik, negyedik napon kezdett a tej tisztulni, felforralták és nagy cseréptálban a házbeli és a szomszédokból összehívott gyerekek részére a ház (szoba) vagy konyha közepére letették. A gyerekek a földön körülülték a tálat és úgy ették a még gyenge édes savóban megtúrúsodott tejet. Ennek a neve gurácás tej volt. Evés közben a gazdasszony a gyerekeket lepedővel letakarta, majd leöntötte őket vízzel, hogy bőségesen legyen teje a tehénnek. A vízzel való leöntés után a gyerekek felugráltak és sivalkodva elszaladtak. Ferenczi Imre három eredeti szószerinti változatát is közli az apátfalvi gurácás tej evésének.

41 Dolgozatának második részében ennek a meg vendégelésnek és a szokásnak mágikus mozzanatait elemzi. Csanád megyei (Maroslele, Deszk, Kiszombor, Apátfalva) vonatkozásban többek között a következő magyarázatot adja: „A közös tálból kanalozó kis vendégekre sok háznál abroszt vagy lepedőt borítottak (B/1, 4, 7, 8), s úgy locsolták le őket. Praktikus fogás, amely a gyermekek óvására vagy megtévesztésére szolgál, de sokkal mélyebb értelmű rítus maradványának is tekinthetjük. A letakarás, a lelocsolás, majd a gyermekek felugrálása, futásnak eredése az új élet (borjú) születését és növekedését szimbolizálja. A gyermekek lelocsolása ebben a szokás összefüggésben az analógiás varázslat tipikus példája,..."

42 A KENYÉRSÜTÉS SZOKÁSAI A kenyérsütéssel kapcsolatban a kölcsönadás tilalma elsősorban a korpaélesztőre vonatkozott. Úgy hitték, hogyha élesztőt adnak kölcsön, akkor a kenyér begyullad, vagyis főleg nyáron megszagosodik. A rontás elhárítása érdekében sem nem kértek senkitől, sem pedig nem adtak senkinek. Ennek érdekében az edényeket sem mosogatták el a kenyér berakása előtt. Keresztet legalább háromszor vetettek a kenyérre a rontás elhárítására. Először a liszttel leszórt kovászra, hogy keljen, másodszor berakás után, hogy süljön, harmadszor pedig kenyérszegéskor. 40 Balassa L—Ortutay Gy. 1979. 477—478. 41 Ferenczi I. 1970. 30. 42 Ferenczi I. 1970. 35—36. 212