A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

MIHÁLY — szeptember 29. Az apátfalvi búcsú napja. Ezen a napon Királyhegyesről, Kiscsanádtöi (Magyarcsanádról), Kiszomborról, Kuvityvól (Kövegyrol) és Makóról jöttek a búcsúsok Apátfalvára. A búcsúra már kacsát vágtak és ettől kezdve a kacsavágás folyamatosan tartott a diszóvágásokig. Az esztendő' legnagyobb bálja a búcsú napján volt. A bálákról ugyan már bővebben szóltam a nagyfarsanggaX kapcsolatban, itt más vonatkozásban bővítem ki az ott említetteket. A legény mikor a bálba ment, külön kapott pénzt az apjától és külön az anyjától. Az apa adta a többet és olyankor rendszerint ezt mondta: „Vigyázz fiam meg né verjenek, më' ha meghallom, hogy megvertek, nem mégy többet a bálba! " Más alkalommal ezt mondta: „Vigyázz! Senkit ne bánts, de meg ne hagyd magadat verni!" Az anya is pótolta az apától kapott egy-két koronát leginkább ötven krajcárral, de a kicsit tehetősebb legény maga is szerzett (lopott) hozzá otthonról a magukéból egy fél mázsa búzát vagy kukoricát. A megbízható szomszéd szívesen vett egy kis lopott búzát, kukoricát, mert olcsóbban jutott hozzá. Ilyenkor a teli zsákot csak át kellett dobni a kertben a kerítésen. Ebből persze baj lett, ha a szülők megtudták és nagyobb mennyiségben nem is volt lehetséges a lopás. Az ilyenfajta kisebb lopást viszont elnézték, még életrevalóságnak is tartották. Az apa ugyanis sokszor ha sejtette is, hogy a fia honnan szerezte a pénzt, mégis büszke volt, ha azt hallotta, hogy a fia nagyot mulatott a bálban. Jobbmódú legények a Takács-féle kocsmába és Juhász Vëntor (Vendel) kocsmájába jártak. A szegényebbek kocsmája a Lichter-féle volt. Ott is volt azért mulatozás, mert odajártak a kűtörők meg a hajósok, akik a század első évtizedéig ha nehéz munkával is, de igen szépen kerestek. Sokszor jobban szórták a pénzt még virtusból is, mint a tehetősebbek. Gyakoriak voltak a bálban — különösen búcsúkor — a legények verekedései. A negyedik, ötödik nóta után emelkedett hangulatban könnyen mondtak egymásnak sértő szót. Leginkább a lányokon vesztek össze. Sokszor a lány csinálta a bajt azzal, hogy két legénnyel is udvaroltatott. Ha a lánynak nem tetszett egy legény, akkor tánc közben megbeszélte egy másik legénnyel, hogy kisérje haza. Ebből rendszerint az következett, hogy a cserbenhagyott legény bosszúból legközelebb belekötött a vetélytársába. A lányok esetében sokszor az is közrejátszott, hogy egyik vagy másik legény gazdagabb, módosabb volt. A lány büszke volt, ha összevesztek rajta. Ezek a veszekedések nem egy esetben halállal is végződtek. Szent Mihály napjával vette kezdetét a kisfarsang, amit Bálint Sándor is megemlít: „Most már kezdődhet a kisfarsang, vagyis a lakodalmazásnak őszi, Katalin napjával záruló időszaka. Apátfalva öregjei még emlékeznek rá, hogy a legény Szent Mihály napján vitte el a lánynak a jegykendőt, ha még Katalin napja előtt meg akartak esküdni."

38 A házat Ősszel a Szent Mihály előtti héten meszelték ki a télre, továbbá régebben ekkor fogadták meg a feleséges tanyás béreseket. DÖMÖTÖR — október 26. Dömötör napjáig fogadták Apátfalván a féléves cselédeket, a „szógállókat" (szolgáló lányokat) meg a kisebb béreseket és a kanászokat. 38 Bálint S. 1977. 11/333. 209