A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

Ilyenkor Kiszomboron iskolákban aludtak. így a szegedi búcsúról harmadnap érkeztek haza. Amikor Apátfalván a faluhoz közeledtek, megszólaltak a harangok és olyankor a Templom utcán a. faluvégi nagykörösztig mentek eléjük az otthon maradt hívek, akik azután együtt jöttek be a búcsúsokkal a templomba. Köröszt ment a faluból a tanyai búcsúra is aug. 5-én. Nagyot kerültek, mert elmentek a Kardos körösztig. Onnan mentek a Kisútra, onnan pedig a Nagyútva. Közben az utak mentén mindenütt csatlakoztak hozzájuk a tanyaiak. Ezen a napon este kezdődött a kápolna mögötti nagy sátorban a tanyai bál. Ezt a bálát különösen a két háború között „kapták föl." NAGYBOLDOGASSZONY NAPJA — augusztus 15. Ezen a napon reggel korán kereszt indult a kiszombori búcsúra. Apátfalván késő délután ugyanúgy fogadták a hazatérő búcsúsokat, mint amikor Szegedről érkeztek vissza. KÉT BOLDOGASSZONY KÖZE — augusztus 15 — szeptember 8. A kétboldogasszonyi (aug. 15—szept. 8.) közötti csirkéket tartották a legegészségesebbnek, bár azoknak az asztag helyén és annak környékén már nem nagyon volt mit kapirgálni. Ezeket volt jó tavasszal vágni. Az volt a jó gazdasszony, akinek szép számmal kelt Őszi, tavaszi és kétboldogasszonyi csirkéje. A tojásból is a kétasszonyközit szerették leginkább télire eltenni és a legjobb liszt is az volt, amit két Boldogasszony között őröltek, de akkor csinálták legtöbb helyen a tarhonyát és a kenyérsütéshez fontos korpaélesztőt is. SZENT ISTVÁN NAPJA — augusztus 20. Egynapos búcsúra ezen a napon is a szokásos módon kereszt indult Makóra. A két háború között a gyöngyösbokrétásokkal ilyenkor Apátfalvárói is többen feljutottak Budapestre. KISBOLDOGASSZONY VAGY KISASSZONY NAPJA — szeptember 8. Ezen a napon volt a radnai búcsú, ahova sokan mentek Apátfalvárói is, hiszen az első világháború utolsó évéig (1918) a környék legnagyobb búcsújáróhelye Mária-Radna volt. A búcsúsok az ünnep előtt két nappal mise után indultak Radnára. Első éjszaka Pécskán aludtak, ahonnan másnap reggel indultak tovább. Ez már az ünnep szombatja (az ünnep előtti nap) volt. Ezen a napon Aradon keresztül Lippáig mentek, ahol másodszor éjszakáztak. Mikor az ünnep napjának reggelén megérkeztek Mária-Radnára, a régi öregek idejében az volt a szokás, hogy a templom ajtajában letérdeltek és térdenállva mentek az oltár elé. A régiek közül sokan már a Marostól térdenállva, vérző térdekkel mentek a templomba azok, akiknek valami nagy kérnivalójuk volt. Aki először ment Radnára, radnai körösztanyát választott azok közül, akik már voltak a radnai búcsún. A radnai körösztanya is számon volt tartva és egész életében körösztanyjánák szólította az, akit megkeresztelt.

37 57 LeleJ.—WaldmannJ. 1971.587. 207