A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szilágyi Miklós: A Mindszent-algyői uradalom halászati szerződései (1832–1861)

határhoz.

23 Ha a kecével, viliikkel, kerítovel

24 való kishalászairól szólván meg sem említik a szerzó'dések a birtokhatárt, jóllehet a kishalászoktól inkább meg lehetett volna kívánni annak tiszteletben tartását, csak arra következtethetünk, hogy mindkét parti birtokos bármilyen szerszámmal — tehát nagyhálóval is — a folyó teljes szélességében halászhatott. Ha így van, a kihúzás helyének az egyik partra korlátozása nem is a halászó víz határok közé szorítását, hanem a parti földterület védelmét célozta. A néprajzi leírásokból,

25 saját megfigyeléseinkből tudjuk, hogy az állandósult hálóhúzó hely — — a tanya — kialakítása a lapályos part egy meghatározott részének igénybe vételével járt együtt. A folyóvízi kerítőháló „kintjáró végének" vontatása közben, méginkább a kihúzáskor, helyre volt szükségük a halászoknak; tér kellett a háló szárításához, javításához (a tericsfa felállításához

26

), a halszállító szekerek rakodásához, a hosszabbrövidebb ideig várakozó igás lovak legeltetéséhez, gyakran a halászok alkalmi szálláshelyének megépítéséhez. Természetes tehát, ha a vízparti tanya terület igénye is megfogalmazódott a szerződésekben, elsó'sorban azokban, melyek halszárító kunyhók felállítását is engedélyezték. A közel egykorú leírásokból következtetve több egyszerű építményből álló, idó'szakos „halfeldolgozó telepet" jelent a „fogandó halaknak szárításokra megkívánható Gunyhóknak halhasító, és szárító helynek által engedödik" formula-szöveg.

27 Erre a célra (az 5. sz. szerzó'dés szerint) a halászok 900 D -ölnyi, az idegen halhasítók egy holdnyi területet vehettek igénybe. Ugyanez a szerzó'dés külön rendelkezett arról, hogy azon a folyószakaszon, melynek csak egyik partján húzhatták ki a hálóikat, a halhasításra legszükségesebb helyet foglalhatták el, a kocsikkal való közlekedés útvonalát pedig kijelölték (1. még 9. sz.). Nyilván abban sem csupán a halászati jog és a parti haszonvételek „elméleti" elkülönítése fogalmazódott meg, hogy különböző' szankciókat kilátásba helyezve megtiltották a fák rongálását, illetve a madarászatot-vadászatot (4., 8., 9., 17., 18. sz.). Ha szükség volt ezekre a tilalmakra, csak azért lehetett, mert a halászok általában, nemcsak a halászattal összefüggő tevékenységek miatt, a part egy részére jogot formáltak. Ezt a vélt jogukat igyekeztek korlátozni. A másik parton való kihúzás, tanya-kialakítás tilalmával egyrészt elejét akarták venni, hogy a halászok ugyanilyen vélt jogokra hivatkozva a szomszéd birtokosnak kárt okozzanak, s ezzel „birtokháborítási" jogvitát provokáljanak, másrészt a saját uradalom egy másik „üzemágának" (pl. erdészet) védelmét biztosították. Azonos vízterület egyidejű közös használata egyébként is eléggé általános gyakorlat volt, s ezért sincs okunk rá, hogy a háló kihúzásának egyik partra korláto23 A kunszentmártoniak ugyanígy szabályozták a szomszéd birtokossal közös használatú Körös halászatát: csak kölcsönösség esetén húzhatták ki a halászok a másik parton a hálójukat. (V.o.: Szilágyi Miklós, 1966. 47. skk.)— Amikor Mezőberény és Köröstarcsa halászai között viszálykodás támadt, mert a Körösön kerítőhálóval halászva néhány száz méterre a szomszéd község vizére is átcsaptak, a köröstarcsai halászok arra hivatkoztak, hogy „régtől fogva való halász törvény ez (hogy azok is tudják a kik még benne járatlanok) a ki felülről jön alól annak a másik határába is száz lépéssel szabad a kivonás, és meg fordítva". A mezőberényiek nem ismerik el ezt a „halásztörvényt", a ráhivatkozás mégis megvilágítja: a szokásjog igyekezett figyelembe venni, hogy folyó vízen eleve nem lehet betartani a mesterséges határokat. (Békés megyei Levéltár, Mezőberény ir. R. 2. Közig. ir. 1811—1830. A/4-a. 148—149.) 24 Nem ismerjük a kishalász eszközök közé sorolt kerítőháló méretét, de mert a viszonylag kis méretű kerítőhálokat is tértölelően kell vontatni, ennél a hálónál mindenképp indokolt lett volna a „határra" való hivatkozás. 25 L. pl.: Sólymos Ede, 1965. 205. skk. 26 A tericsfa: oszlopokból és gerendákból épített állvány, melyen a hálót szárítják (V.o.: Ecsedi István, 1934. 214; Sólymos Ede, 1965. 215—216.) 27 A halszárító „telep" építményeiről: Szilágyi Miklós, 1977/B. 140. skk. 148