Gyuris György: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Supplementum. Mutató Bálint Sándor A szögedi nemzet című néprajzi munkájához. (Szeged, 1983)

BEVEZETÉS E mutatóba összegyűjtöttem és betűrendbe soroltam Bálint Sándor : A szögedi nemzet című háromkötetes művében előforduló személy-, vezeték-, intézmény- és földrajzi neveket, táj-, mesterség-, valamint tárgyszavakat leggyakoribb előfordulási formáikban. A legfontosabb változataikat is közlöm zárójelben, pl. Egyházaskér (Vérbica) ; vörsike (vörcsök). Ugyanakkor a sajtóhibákat nem vettem át a mutatóba. Itt a helyes alakot szerepeltetem, s zárójelben megadom a könyvben található helytelen formát. A személyneveket lehetőleg minden variációban szerepeltetem, s a névváltozatokról utalok, pl. Terhes (Palika) Erzsébet = Nyinkó Mihályné; Palika Erzsébet = Nyinkó Mihályné ; Senex = Nagy Sándor. Meg kellett elégednem a személy vezetéknevével és foglalkozásával, ha utóneve nem volt föllelhető, pl. Haris görög kereskedő. Az azonos nevűeket igyekeztem megkülönböztetni foglalkozás, földrajzi hovatartozás vagy életkor szerint, pl. Tóth János — dombiratosi; földrajztudós; ifjabb; stb. Az intézménynevekben csak akkor tüntettem föl zárójelben a székhelyet, ha ez nem Szeged. Nem vettem föl a Bánát, Szeged, Tápé, és a Temesköz földrajzi neveket. Ezek olyan gyakran fordulnak elő, hogy nem nyújtottak volna a kutatáshoz semmiféle támpontot. Kimaradtak a földrajzi nevek közül az Alsó-, Felső-, Külső-, Belsőelőtagú nevek, ha utótaguk ugyanaz, mint a község neve, melynek kapcsán előfordulnak, így pl. nem jegyeztem ki a Kömpöc említésekor előforduló Felsőkömpöc határnevet. Természetesen nem utalok a 3. kötet 895—896. lapjain található Helynévmutató-m, hiszen a dalok gyűjtőhelyeit már a megfelelő lapszámmal jeleztem. Egy-egy földrajzi név alakváltozatai mellett zárójelben közlöm esetleg más, mai hivatalos nevét, pl. Tiszasziget (Ószentiván, Szentivánsziget) Szabadka (Subotica). A mai Magyarország helységneveit a ma használatos alakban (kivéve Sövényháza), a történelmi Magyarország helységneveit pedig a legutolsó magyar formában adom. A táj- és mesterségszavak között is válogattam. így általában nem mutatóztam a Magyar Értelmező Kéziszótárban (Bp. 1972.) föllelhető szavakat, kivéve, ha több értelemben is előfordulnak, pl. cserény. A terjedelem fölösleges növelésének elkerülése végett mellőztem még a melléknévként, valamint a kisbetűs szövegben előforduló kevésbé jelentős tájszavakat, s még azokat is, melyeknek utótagja közvetlenül utal a tárgyra, pl. magyarkocsi; parasztkocsi, vagy kendörsallang; bűrsallang. Végezetül nem dolgoztam föl egyenként a 3. kötet 427—428. lapján szereplő jövevényszavakat. 5