Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

ciált réteget alkottak, összetételük tükrözi a szegedi határ és néhány szomszédos település (Kistelek, Dorozsma) társadalmi színképét. Településnéprajzi szempontból azt kell aláhúznunk, hogy a 19. század végére a bérföldek túlnyomó részén tanya épült. A bérlők megtelepedésére serkentően hatott, hogy először 1880-ban, majd 1884-ben és 1892-ben a Város hosszú időtartamra, 25 évre kötött haszonbérleti szerződést. A fölépült tanyák jellege a bérlők anyagi körülményei, a bérföld területe, a várostól való távolsága stb. szerint különbözött, ám ennek vizsgálatára másutt fogunk kitérni. Számos bérleti szerződést bontottak föl a föld elhagyása miatt, de más okból, pl. a bérlet átruházása, átvállalása folytán is — ez hozzátartozott a tőkés korszak itt a szerződésben is lehetővé tett földforgalmához. Az elhagyott bérföldre tüstént akadt árverező. A városi haszonbérletekre is találó a Tömörkény István megfigyelése: „Csak rebbenése legyen annak a hírnek, hogy valamely föld alighanem eladódik, már végigszárnyal az izgalom a határon s az emberek gyanakodva kémlelik egymáson, hogy ugyan hányójukkal kell majd harcba szállni annak a kis földnek a megragasztásáért.. ."

216 A század utolsó évében öt darabban 1075 holdat parcelláztak fel az alsópusztai közlegelőből. Ezeket a földeket a tanács 1897-től szándékozott bérbe adni 25 esztendőre, végül is 1899. okt. l-jétől 1922. szept. végéig kötött a bérlőkkel szerződést.

217 g) A tanyák népessége 1850 és 1900 között 1850-ben Szeged külterületén 13 508 lakos élt, a város egész népességének 26,8 %-a. Valamennyi alföldi település közül itt volt legmagasabb a külterületen élők aránya. Az ugyancsak nagy határú Hódmezővásárhelyen 8910 lélek, a népesség 23 %-a élt a tanyákon,

218 más városok (Kecskemét, Debrecen stb.) külterületi lakossága pedig meg sem közelítette ezt az arányt. Ha a tanyarendszer fejlődésének Erdei Ferenctől fölvázolt korszakolását vesszük alapul,

219 azt mondhatjuk, hogy a szegedi tanyafejlődés 1850-re, a második korszak kezdetére a város és a tanya közötti összetartozást, az életmódot tekintve elért oda, ahol a tanyás települések nagy része 1900 körül járt : elterjedt a városi ház és a tanya különválása, ami sok-sok családban az addig együttélő nemzedékek szétválását jelentette — a megházasodott gyermekek állandó megtelepedőként költöztek a tanyára, s az idős szülők éltek a városi házban. Ez a folyamat Szegeden azért bontakozhatott ki előbb, mert egyfelől megvoltak az előzményei a szállásföldek 18. századi használatában és betelepülésében, másfelől a szegedi határban a homokföldek intenzív művelése, különösen a szőlőtermelés megkövetelte a parasztok állandó kinntartózkodását. Ez utóbbira utal a szegedi gazdáknak a tanyarendszer felszámolása ellen tiltakozó, 1853. évi beadványa is, amelyből több részletet idéztünk. A szegedi tanyafejlődés átlagosnál gyorsabb előrehaladásában a kaszálóövezet fokozatos művelésének, a talajadottságoknak és a homoki szőlőtelepítésnek tulajdonítunk különös szerepet. Л népesség létszámát az 1857. és 1870. évi népszámlálás irataiból ismerjük.

220 216 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: Földragasztás irányában. Barlanglakók. Bp. 1959. 330. 217 CsML, Szeged v. Tiszti Főügyésze ir. B. 19. d. 218 CsML, Szentes, IV. B. 151. 219 ERDEI FERENC 1942. 98—107. 220 CsML, Szeged, az 1857. és 1870. évi országos népességi összeírás felvételi ívei és községi összesítései Szegeden kis kivétellel fennmaradtak. 75