Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

ket. Ennek okát abban látják, hogy az árverésen túl magasra licitálják a haszonbérleteket, s emiatt fizetési kötelezettségeiket képtelenek teljesíteni.

211 Bitó Pál alsótanyai tanító megrendítő' képet fest egyes kisbérlők helyzetéről: „A nyomornak valóban szánandó képét tárja elénk tanyai lakosaink azon osztálya, mely mint bérlő bírja a nemes város által másodízben kiosztott 25 éves járásokat. Ez elsoványodott buckás helyekről nem egy eset van, hogy fölszedett sátorfájával a rajta maradt rongyokban bandukol tovább a szegény földmívelő család, mikor már tönkretette a könnyelműen megígért magas bérösszeg."

212 A városi földbérló'k elnyomorodásán szerinte szőlőtelepítéssel lehet segíteni, ám — mint ismert — az is befektetést kíván, amire épp a bérfizetéssel nagy terhet vállalók képtelenek voltak. 1891-ben az egyik szegedi lapban névtelen szerző foglalkozott a városi bérföldek helyzetével. Úgy véli : aki a helyi lapok cikkei és a lefolyt viták után alkotna képet a helyzetről, azt gondolhatná, hogy Szeged határa „tejjel-mézzel folyó Kánaán...",

213 ezért rávilágít a Város földbirtokpolitikájának árnyoldalára. A városi földbérletek parcellázása folytán szerinte Szegeden ,,egy olyan néposztály képződött — talán az ipar rovására — kiknek megélhetési forrását a haszonbérlés képezi, kik tehát utalva, mondhatni kényszerítve vannak esetleg megfelelő haszonnal nem járó bérlésre is..." (kiemelés : J. A.) Úgy látja, hogy Szegeden a nincstelenek vagy földet bérelnek, vagy cselédnek szegődnek. A bérlők „két rossz közül a kisebbet választják", de a magas haszonbérek sokukat koldussá teszik. A kortárs szerző tárgyilagosságra törekszik, a bajok orvoslására javaslatokat is tesz (követeljék meg az óvadékot, úgy a vagyontalanok nem árvereznének, módosítsák a szoros bérfizetési határidőt stb.), de mivel írása vitacikk, szükségképpen sarkít és az árnyoldalakat húzza alá. Mindenesetre ezek a figyelmeztető jelek is közrejátszhattak abban, hogy a legközelebbi legelőosztásnál a Gazdaszék másként állapította meg a bérleti feltételeket, mint korábban. 1893-ban a felsőrészi közlegelőből 2000 holdat javasolt szántás-vetésre bérbe adni, 50 holdas részletekben, 25 eztendőre. Fontosabb bérleti feltételek : a bérlők kötelesek megfelelő gazdasági épületeket emelni, a bérelt föld egyharmadán felváltva kapás vetemenyt termelni, minden öt évben trágyázni, a földet körülfásítani, tilos a bérelt földről a trágyát, szalmát elszállítani. A városi tanács és a közgyűlés a jószágtartó gazdák érdekeire és a kijelölt csengelei közlegelő talajára való tekintettel végül is 1200 hold kiosztását határozta el.

214 13 kisteleki 550 holdat, 8 szeged-felsőtanyai 400 holdat, 2 városi birtokos 200 holdat és 1 kömpöci gazda 50 holdat bérelt. Ezen a legelőosztáson—és ismereteink szerint egyedül ekkor—valósították meg azt az elképzelést, hogy a bérleteket ne aprózzák el: az 50 holdas részletekben történő kiosztás eleve a tőkeerős rétegnek látszott kedvezni, s valóban úgy történt, — módos tanyás gazdák, kereskedők és úri birtokosok jutottak bérföldhöz. Négyen béreltek 100 holdat: id. Kordás Mihály, ifj. Kordás Mihály (az említett csöngőiéi nagybérlő), Kertész Sándor és Maiina Gyula városi bérlő, Deutsch Bernát kisteleki kereskedő pedig 150 holdat. E legelőelosztás után Szeged városának 22 870 kat. hold homoki földje volt bérbeadva, 1581 haszonbérlő számára.

215 A Város bérlői — mint láttuk — differen211 CsML, Szeged v. Törv. hat. Biz. kgy. jkv. 1890. 185., 270. 212 BITÓ PÁL: A szőlőművelés és gyümölcsfatenyésztés kérdése szegedi külterületen. [SzH.] 1890. 3. 19. 213 A városi bérföldek. SZH 1891. 2. 10., 2. 13., 2. 15. 214 CsML, Szeged v. Törv. hat. Biz. kgy. jkv. 1892. 216. A csengelei közlegelőnek a kistelek— majsai úttól északra a csengelei erdő sarkáig nyúló 1200 holdas részét adták bérbe 1893. április 1 — 1917. szeptember 30-ig. 215 Szeged bérföldei. SZH. 1893. 8. 20. 6. p. 74