Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

sara vonatkozó előírása együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy a tíz esztendős járásföldeken a tanyaépítés nem bontakozott ki olyan ütemben, mint ahogyan Reizner állította. Forrásainkból arra következtetünk, hogy az 1852—53. évi legelőosztás utáni tíz év alatt kb. az a 81 haszonbérlő épített bérföldjén tanyát, aki haszonbérletét az 1861 évi árverésen megtartotta. A bérletüket megújító, föltehetően tanyaépítő bérlők 80%-a az 5—25 holdas kategóriába tartozik. Közülük kiugró a 25 holdas bérlők aránya: ezek egyharmadrésze megtartotta bérföldjét vagyis megtelepültnek tekinthető. A 30 holdas bérlők fele, a 10 holdasok egynegyede, az 5 holdasoknak viszont alig egyhatoda tartotta meg bérletét. Ebből látszik, hogy 25—30 hold homokföld volt az a terület, amelyen a tanyai üzem létesítése és működése leginkább megalapozottnak bizonyult. Ennél kisebb homokföldön a legelőosztás utáni első évtizedben viszonylag kevesebb bérlő eresztett gyökeret. A bérföldhöz ragaszkodók többsége — négyötöde — tehát kisparaszt, illetve földjét maga művelő gazda, de nyolcan a 65 holdnál nagyobb járásföldet bérlő 27 személy közül is tartották bérletüket, vagyis valószínűleg tanyát, majorságot létesítettek. Együttesen több mint kétezer holdat béreltek, amiből az a következtetésünk, hogy az első tíz évi bérleti idő elteltével a járás földeknek kb. egyötödén bontakozott ki a tanyás gazdálkodás. A ,,harmincéves földek" bérbeadása 1854-ben Szeged városa újabb közföldeket kényszerült haszonbérbe adni. Az ún. „önkéntes államkölcsön"-re a Város 600 000 forintot jegyzett, aminek a fedezetére Wőber György polgármester 12—15 ezer hold közlegelő 30 évre történő bérbeadását indítványozta. A Községválasztmány elfogadta a javaslatot,

192 és 1854. augusztus 29-én Szeged sz. kir. város községe nevében a polgármester megkötötte a szerződést 262 bérlővel 12 000 hold közlegelő 30 évi bérbeadásáról. Egy hold 30 esztendei haszonbérét 50 forintban állapították meg, így évente 1 holdra 1 Ft 66 krajcár esett, aminél az 1852. évi árverésen általában magasabbra licitálták az árendákat. Ezt a bérbeadást is Reizner nyomán ismerjük, aki a rövid közlésben hozzáfűzte: „A tanyákra ismét nagy néptömegek vándoroltak ki, ismét újabb tanyák keletkeztek."

193 E sommás megállapításnál azóta sem jutott tovább a Szeged-kutatás. Megtaláltam a mindeddig lappangó haszonbéri szerződést, amely tartalmazza a bérlők névsorát is, így alkalmat nyújt e jelentős haszonbérlet elemzésére.

194 Itt csupán a fontosabb vonásokat emeljük ki : ,,A Bérnökök a bérleményi földet valamint kaszállónak, úgy szántó földnek is jó, s rendes gazdához illőleg használhatják, s azon gazdasági épületeket is tehetnek...", de kötelesek az építkezést házszámozás végett a városi tanácsnak bejelenteni, és az épületeket a bérlet megszűntével elbontani. A bérlőknek a haszonbér terjes összegét négy év alatt nyolc vagy — ha az államkölcsön fizetési határideje megengedi — öt év alatt, tíz részletben kellett megfizetni. 600 ezer forintot öt éven belül leróni (!) — ezzel a bérlők óriási terhet vállaltak magukra. Többségük ugyan tehetős örökföldes gazda volt — a felsővárosi részről 192 CsML, Szeged v. Községválasztmánya jkv. 1854. 90. Közli OLTVAI FERENC 1968. 150—151 193 REIZNER JÁNOS 1900. 434. 194 CsML, Szeged város titkos levéltára; a szerződés és a 30 éves bérlőgazdaság ügye önálló feldolgozást érdemel. A tárgykör jogi és részben gazdasági vonatkozásait tárgyalja RUSZOLY JÓZSEF: A szegedi népképviseleti közgyűlés 1848—1871. Szeged, 1984. 172—179. 68