Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

5. Kolb Ferenc polgár 1788. évi inventáriumában a városi házon kívül feltüntették szállásföldjén álló tanyáját is, ahol „marha akol"-t, szénáskertet vettek számba.

84 Felsováros határában 1800 körül Kolb volt a legnagyobb birtokos, 625 hold szállásfölddel.

85 6. RÁKOS ISTVÁN kutatásaiból ismerjük a szegedi lakosok egykorú jószágállományát. Kimutatásából csak az 1777. évi összeírás adatait vesszük át:

8 Igás T , Szarvas- T , , ökrök Lovak marhák Juhok Felsőváros 1608 2096 4 201 11499 Alsóváros 2715 2397 5 314 10 489 Palánk 353 610 902 5 750 Összes: 4676 5103 10 417 27 688 Legnagyobb a juhállomány volt, amit a gazdák kizárólag szállásföldjeiken épített akiokban, színekben teleltettek. Figyelmet érdemel, hogy módos palánki polgárok is tartottak számosállatot (szarvasmarhát, ökröt, lovat), amelyeknek az átteleltetése ugyancsak a kaszálótelkek építményeiben történt, mivel városi házuknál erre nem is volt lehetőség. Adataink, a hivatkozott analógiákkal együtt, bizonyító erejűnek látszanak, de kívánatos még újabb levéltári forrástípusok kiaknázása. Fontos megjegyeznünk, hogy Ballá Antal térképjeleinek ilyen értelmezése nem kérdőjelezi meg a kaszálók szántásának már beigazolt folyamatát, csupán arról van szó, hogy a kaszálótelkek feltöréséhez Ballá térképe nem nyújt támpontot. Föltűnő, hogy Ballá szállási épületet 280, aklot viszont csak 148 kaszálótelken jelöl — holott az aklot tartjuk a kaszálók eredeti, elsődleges építményének, nem pedig az istállót. Ezt a megfigyelést egyelőre nem tudjuk magyarázni. Adalékul szolgál ehhez egy 1833-ban a magistratushoz címzett jelentés : ,,...több Felső Városi Gazdák a Marostői Rétet felszántattván egy részében bé is vetették, sőt hogy még aklokat is készíttvén ott ősztől tavaszig Marhákat tartanak."*

1 Eszerint a felsővárosi gazdáknak a városhoz közeli Marostőben, egy másik forrás szerint a felsővárosi szénáskert mellett is voltak teleltető aklaik. RÁKOS ISTVÁN kimutatta, hogy 1777-ben 1 tulajdonos háztartásra Felsővároson 7,1 kaszás, Alsóvároson 6,1 kaszás, Palánkon 14,8 kaszás rét jutott.

88 Ha figyelembe vesszük, hogy a palánki polgároknak nagyrészt a felsővárosi részen voltak kaszálóik, kiderül, hogy ott a fenti átlagnál is nagyobb rét jutott egy tulajdonosra. Ez összefügg azzal, hogy Felsővároson magasabb a vagyonos polgárok aránya, mint Alsóvároson. Nagyobb kaszálótelken, nagyobb jószágállományt tartó cívisek, iparosok és kereskedők hamarabb építettek szállást, mint a kis kaszálót birtokló gazdák, — ez magyarázza a tényt, hogy a felsővárosi kaszálókon 1778-ban több szállási épület volt, mint a nagyobb területű alsóvárosiakon. Jellemző, hogy a felsővárosi kaszálóbirtokosoknak 29%-a, az alsóvárosiaknak pedig csak 20%-a épített szállást 1778-ig. 85 CsML, T 57/24. A térképet VEDRES ISTVÁN és munkatársai készítették. 1800—1822 között. 86 RÁKOS ISTVÁN 1978. 38. 87 CsML, T. jkv. 1237/1833. 88 RÁKOS ISTVÁN 1978. 39. 32