Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Érdemes a két határrész szállásainak kiépültségét is összehasonlítani : 1 szállási %-os 2 v. több %-os épület arányuk szállási ép. arányuk Felsővárosi kaszálók 74 51,7% 69 48,3% Alsóvárosi kaszálók 87 63,5% 50 36,5% A 18. századi adatok — és a következtetések — magyarázzák, a két határrésznek a 19—20. században a közös sajátságok mellett is eltérő gazdasági, társadalmi arculatát. Néhány évvel Ballá Antal felmérése után, 1783—84-ben végezték Szeged környékén a II. József által elrendelt I. katonai térképfelvétel munkáját. Ez a térkép kiváló támpont az alföldi tanyásodás mértékének megállapításához, de — mint bizonyítottuk — szállásjelöléseiből egy-egy település szállásainak száma pontosan nem állapítható meg. A már említetteken kívül azért sem, mivel Szeged környékén három mérnök-tiszt végezte a térképezést, és észrevehetően nem egyformán ábrázolták a szállásokat. Legaprólékosabban Ruvigny jelölte a külterületi épületeket, aki négy térképszelvényt készített (Coll. XVII. Sectio 30., 31., 32., Coll. XVIII. Sectio 31.). Ő valószínűleg minden terepen talált építményt megjelölt. (1. 7. kép) Részletezőnek látszik Jann von Lacy két szelvénye is (Coll. XVII. Sectio 29. és Coll. XVIII. Sectio 30.), de Frölich 1784-ben készült térképszelvénye már elnagyoltabb (Coll. XVIII. Sectio 29.) Ezért számszerű kimutatást az országos katonai adatfelvétel szegedi szelvényeiről nem is mellékelünk, hiszen ebben a tekintetben Ballá térképe kiválóan eligazít.

89 Van viszont a katonai adatfelvételnek két fontos, településtörténeti szempontból is figyelmet érdemlő tanulsága : 1. A térkép készítői egységesen jelölték a különböző művelési ágakhoz tartozó területeket : a szántót, szőlőt, rétet, legelőt, ezenkívül a vízállásokat és a homokbuckákat is. A várost körülvevő szántóföldekéhez hasonló módon jelöltek kisebb-nagyobb területeket abban a sávban, amit Ballá Antal kaszáló- vagy szálláskert-övezetnek tüntetett fel. Különösen jól érzékelhető a szántók és a kaszálók egymás mellettisége Frőlich térképszelvénye nyomán a Felsővárosi részen.

90 Számos szállásépület szántóföldnek jelölt területen feküdt, ám nagy többségük 1783—84-ben még kaszálókon volt (9. kép). így katonai adatfelvétel is igazolja, hogy a kaszálók egyes területeit a 18. században szántották. Bizonyára először a gabonatermelésre alkalmas földeket törték fel és parlagoló rendszerben művelték : miután a szántó kimerült, újabb földet törtek fel és a pihentetett földet kaszálónak használták. A szegedi kaszálóknak ez a használata kb. a 18. század utolsó két évtizedétől egyezik a hódmezővásárhelyi szállásföldek és a nagykörösi mezei kertek élésével. Azért csak ettől az időtől, mert az idő tájban lesz számottevő a kaszálók fölszántása. 89 „Ballá térképe tökéletesebbnek esmértetvén, mint a Józsefi" — olvasható az 1840-es tanácsi jegyzőkönyvben: CsML, T. jkv. 584/1840. 90 Az I. katonai adatfelvételnek fekete—fehér fényképmásolatait tanulmányoztam. A JATE Természetföldrajzi Tanszékén (Szeged) a szakirodalomban hivatkozott színezett térképlapok közül csak egy (Coll. XVIII. Sectio 31.) került elő. A bécsi hadilevéltárban őrzött eredeti színes térképek tanulmányozása e tanulságok pontosítását ígérheti. 33