Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

függéseire ügyelve tettem kísérletet a szegedi táj tanyatípusainak körülhatárolására.

6 Munkánk célkitűzése nem teszi lehetővé a komplex megközelítést igénylő rendszerezési kísérlet továbbépítését — ez későbbi településnéprajzi vizsgálódásaink egyik témája lehet —, itt nézőpontunkat a településformára szűkítve, a bemutatott tanyarendszer formai jellemzőit kívánjuk megragadni. Tájunkon két változatot különböztetünk meg: 1. dűlőben lazán szétszórt tanyákat és 2. dűlőút mentén sorban épült, néhol sűrű házsort alkotó tanyákat. A határban szétszórtan fekvő tanyák többnyire Szeged és Dorozsma már a 18. században megült szállásföldövezetében és a kisteleki jobbágyok egykori telki állományához tartozó szállásföldeken találhatók. Itt a tanyák szétszórtságának magyarázata a tanyakialakulás folyamatában keresendő. Sommásan összefoglalva a leírt folyamatot: Szegeden a parasztok és különböző foglalkozású polgárok, Dorozsmán a redemptusok a 18. század első felében a szállás övezetben különböző területű földeket vettek birtokba, amelyek örökösödés, eladás folytán egyre aprózódtak, így egyre kisebb földekre épültek tanyák. Minden birtokos földje megtelepedésre legalkalmasabb részén építette tanyáját. Fontos körülmény, hogy a szállások (tanyák) — mint az I. katonai térképfelvétel mutatja — már a 18. század végén szétszórtan feküdtek, némely nagyobb külterületi telephelyhez külön út vezet (7., 8., 9. kép). A régi megülésű határrészek szétszórt volta a tanyarendszer besűrűsödése révén csak fokozódott. A határt itt is régóta dűlőutak hálózzák be és a tanyák többségéhez ezekről rövidebb-hosszabb bejáró vezet. Többet kell szólnunk a tanyasorokról. Említettük, hogy Szeged és Dorozsma határában a puszta szélén már a 19. század első felében kialakult néhány tanyasor: Alsótanyán Öregátokháza, a csorvai Öregsor, Tüsöksor (más nevén Gácsér dűlő), Dorozsmán Átokháza dűlő, Göbölyjárási sor stb. A 18. században csak néhány tanya épült a puszta szélére, s a földek felaprózódása, adásvétele folytán alakultak ki a pusztaszéli tanyasorok. Célszerűségüket részint a pusztára ki nem váltott jószág alkalmi, tilalmas legeltetése, részint meg az magyarázza, hogy a tanyás gazdák így elejét tudták venni a pásztorok magánbirtokon történő legeltetésének. Leggyakoribbak a tanyasorok haszonbérbe adott földeken. Kecskemét felsőpusztaszeri pusztáján, Szeged és a Pallavicini uradalom a maga birtokán mérnökileg kimért, 50,16, 10, illetve 5 holdas területeket parcellázott. A szabályos, nyújtott téglalap alakú parcellák egyik rövidebb végén alakult ki a dűlőút, s ha a terepviszonyok megengedték, legtöbb bérlő közvetlenül az út mellé épített. Szeged határában igazi sortanyák ott keletkeztek, ahol szegényparasztok, homoki kisemberek fogtak egymás mellett 10—10 holdas bérföldeket. Itt a dűlők megnevezése is tükrözi a tanyai településformának e jellegét: Gátsor, — ma Ásotthalom —, Honvédsor — Rúzsa határában. E tanyasorok a megtelepülés, építkezés idején még többnyire pusztaszéliek voltak (!). Uradalmi földön Kutyanyakon, Pitricsomban, Erzsébettelepen, Máksoron is jellegzetes tanyasorok jöttek létre. A bérlők a parcellázás szélén haladó útnak csak egyik oldalára építhettek, ezért ezek a sortanyák egysorosak, vagyis faluszéli házsorra emlékeztetnek. Sajátos, hogy zömmel az út egyik oldalára építettek Kutyanyakon is, ahol pedig a dűlőút a numerusok közepén halad. Szabályos sortanyák keletkeztek Sándorfalva Homokpuszta határrészén, amely az 1840-es években a gyevi jobbágyok elkülönített legelője. A volt jobbágyok az 1850—60-as években kapták meg legelőjárandóságukat, melyre zömmel az 1879-es árvíz után — mint árvízkárosultak — építettek hajlékokat. A Kéri dűlőben több mint 300 hold 1911-ben parcellázás útján került sándorfalvi, szeged-felsőtanyai kisparasz6 JUHÁSZ ANTAL 1983. 208