Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

tok kezébe. A Csúzdi dűlőben a Töhötöm-csárda (ma áfész élelmiszerbolt) közelében, a szeged—csongrádi út mentén a két háború között egészen falusias jellegű házsor bontakozott ki. Végül létrejöttek sortanyák Szeged régi, belső tanyaövezetében is, különböző okok miatt. Gyakori, hogy a nagy gazdabirtokok örökösítése során több fiútestvér közeli földön épített (vagy kapott apjától) tanyát. így ha a testvérség földjei több helyen feküdtek is a határban (pl. a feleség öröksége révén), lakóhelyük és gazdasági telephelyük egymás szomszédságában maradt. Módos és népes parasztcsaládok alakítottak ki így az elődök „ősi" szállásföldjén kisebb tanyasort: ilyen Szatymazon a Bárkányi-falu, Mórahalmon a Fürtön-sor stb. Látható, a tanyasorok létrejöttének körülményei eléggé változatosak, de az összegezhető, hogy a korai tanyafejlődés időszakában főleg a puszták szélén, a 19. század második felében és századunkban pedig a mérnökileg parcellázott, általában 10 holdas, vagy kisebb, haszonbérbe adott földeken keletkeztek tanyasorok. Ez a tapasztalat módosítja azt a képet, amit Erdei Ferenc a sortanyákról rajzolt.

7 2. Tanyai telekelrendezés A tanyatelek elrendezése emberemlékezet óta a lakóházhoz igazodott. Kevés helyen és csak a legidősebbek emlékeztek arra, hogy a határbeli földön először istálló épült, ahol mezei munka közben, a jószágok mellett az emberek is meghúzódtak.

8 Ez azonban ideiglenes állapot, rövidesen emberi tartózkodásra alkalmas hajlékot készítettek — még ha földbe ásott ház, fődgunyhó is volt az. Gondosan választották meg azt a helyet, ahová a lakóházat építették. Magas, partos fekvésű területet kerestek, mivel tartottak a fakadó vizektől, amelyek csapadékos esztendőben sok kaszálót és szántót elborítottak. Szeged környéke a DélAlföld legkisebb tengerszint fölötti magasságú területe, a Duna—Tisza közi homokhátság vadvizei is erre, a Tisza felé találtak lefolyást. Már a Giba-féle szegedi határtérkép (1836—42) mutatja, hogyan alkalmazkodtak az uralkodó, északnyugat—délkelet irányú széljáráshoz: régi örökföldes tanyaházak jelentős része ÉNY—DK-i tájolású, vagyis hátsó végével fordul ÉNY felé — a tanyaiak úgy mondják, lefölvéggel épült. Ugyanezt tapasztaltuk Kistelek és Dorozsma kataszteri térképeinek áttekintése során. A délnyugat felé néző ház eleje különben így kapott legtovább napsütést. Olyan földet igyekeztek tanyahelyül választani, amely mellett semlyék terül el. ,,Úgy próbáltak építeni, hogy a ház hátuljánál szántó lögyön, a tanya elején mög legelő, gyöp." (D. S.) Fontosabb volt a legelőnek alkalmas gyep közelsége. Az út szerepét a tanyahely megválasztásánál nehéz egyértelműen megítélni. Láttuk, hogy a régi tanyaövezetben a tanyák a dűlőutaktól különböző távolságra fekszenek, míg a közlegelők parcellázása után sok helyütt a dűlőutak mentén rendeződtek el. Az 1880-as években Szeged városa előírta, hogy 10 öl távolságra lehet építeni minden forgalmi úttól és 10 ölet kell tartani a szomszédok felé is. Az úttól való távolságot nem mindenütt tartották meg. Általában szerették a lakóházat homlokzatával a dűlőút felé építeni, különösen ha ez a fenti tájolással egybevágott. Ha így nem volt jó a fekvése, akkor a dűlőúttal 7 ERDEI FERENC 1942. 224—227. 8 A tápai réten a 20. századot megélték ilyen istállók, amelyek keletkezését, jellegét fentebb ismertettük. 209