Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
A 36 háztulajdonos többsége Dóczon (15 fő), Homokon (8 fő), és Hantházán (8 fő), a viszonylag népesebb pusztákon élt, — ők lehettek az említett feles kertészek. Jóval többen éltek napszámos munkából. Ők családjukkal a kertészek házaiban vagy majorsági épületekben laktak. Az iparűző mesteremberek, a mezőgazdasági és ipari segédmunkások és a szolgák (összesen 39 fő) alkották családjukkal az öt major népességét. A Sövényháza területén összeírt, majorságon kívüli, 450—500 főre tehető népesség 40%-a tehát bérlő kertész vagy paraszt, 60%-a pedig földtelen napszámos volt. Ezek előrebocsátása után térhetünk rá az uradalom által bérbeadott földeken történő megtelepedés körülményeire. Az uradalom 1848 előtt nem csupán dohánytermesztő kertészekkel kötött haszonbérleti szerződéseket, hanem jobbágyaival kaszálók, legelők haszonbérletére, vállalkozókkal a Tisza halászatára is stb. A bérbeadás a hatalmas hitbizományi uradalom földjeinek hasznosítására célszerűnek mutatkozott mindkét fél szempontjából: a bérbeadó uradalom így a majorsági gazdálkodás keretei között különben kihasználatlan földekért bevételhez jutott, a földszűkében levő bérlők pedig művelhető földre vagy legelőre tettek szert. A tőkés termelési viszonyok térhódításával nőtt a földbérletek szerepe. Úgy látszik, a Pallavicini uradalomban növelte a földhaszonbérletek iránti igényt a dohánykertészekkel kötött szerződések felmondása. A sok száz, hajléktalanná vált kertészcsalád nagy része elvándorolt az uradalmi földről, de számosan tartottak a bizonytalan vándorúttói és helyben maradva vagy a közvetlen környéken kerestek megélhetési alkalmat. A dongéri kertészek pl. 1851-ben Kistelekre szándékoztak költözni, de mivel a kisteleki belső legelő még nem volt elkülönítve, nem tudtak számukra háztelkeket osztani. 84 1853 tavaszán az uradalom a Szeri puszta és a Felső vagy kecskeméti Pusztaszer határán fekvő majorsági földjéből több száz holdat 3 esztendőre (1853. április 1—1856. március 30-ig) haszonbérbe adott. Egy-egy bérlő egy tagban 6 hold (1200 négyszögöles) szántóföldet és fél hold házhelyet, ezenkívül kaszálónak 2 hold semlyéket és 2 hold kiszárított rétet, tehát összesen 10,5 hold földet kapott. A bérbeadó megengedte 8 ökör vagy tehén és 4 sertés tartását, s kötelezte a haszonbérlőket 3, de legkevesebb 2 „jó karban lévő" ló tartására. Az építkezés, vagyis a megtelepedés segítésére a bérlőknek 80 pengőforintot adott, ám ezen a címen az épületek a bérbeadó uradalom tulajdonába kerültek (!). A bérlők évi 6 pengőforint haszonbért fizettek, ezen kívül kötelesek voltak évente 2 mázsa jó minőségű dohányt, 6 pozsonyi mérő megrostált rozsot leadni, 50 fát ültetni, 3 nap haj tó vadászaton részt venni, 20 napot kézi munkával (vagy minden 3 kézi nap helyett 1 szekeres napot) az uradalom által megkívánt időben és helyen dolgozni, az uradalomnak aratni és nyomtatni, s végül a föld mentén a határárkokat gondozni és fákkal körülültetni. A bérlő a haszonbér biztosítására minden ingó és ingatlan javait lekötötte. Látható, hogy a vállalkozó szegényparasztok és kisparasztok letelepítésével az uradalom olcsó munkaerőt is igyekezett biztosítani a szemtermés betakarítására (aratás, nyomtatás) és más mezei munkákra. A több tucatnyi haszonbérleti szerződés közül 13 maradt fenn, innen tudjuk, hogy a Huszka, Kosa, Laczkó, Pap, Törköly, Tóth, Vígh, Vödrédi és Zsótér család fölmenői tartoztak a megjelölt területen az első haszonbérlők közé ! 85 Ilyen föltételek mellett telepedtek le Új Pusztaszeren, más néven Kutyanyakon az első családok. A haszonbéres földeken szabályos, útmenti tanyasor 84 CsML, Szeged v. Tan. ir. T. jkv. 1851. 2558. 8Б CsML, A Pallaviciniek mindszent-algyői uradalmának iratai, 1769—1944. Szerződések 7., 8. doboz. 195
