Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
A táblázatban kimutatott kertészházak mind sorszámmal voltak jelölve, ám a kataszteri felmérés készítői jegyzékbe vettek még 22 „numerus" nélküli dohány kertészt, akik közül többnek a földjén már ház is állott. A szám nélküli kertészeket, illetve kertészházakat két megfontolásból nem szerepeltetjük az összegezésben: egyrészt a könnyebb áttekinthetőség végett, lényegesebb azonban az a körülmény, hogy forrásunk szerint a „Helységnek foglalatyan" kívül,,vágynak Szállások, Kortsmák és Kertészházok, 334 a Populáris Conscipiíio szerint. .."A határbeli szállások és kocsmák számát figyelembe véve a kertészházak fenti kimutatása jobban közelít az egykorú népességi összeírás számadatához. Számos kertésznek több tagban volt a dohányföldje, különösen a nagyobb kertészetekben: Sövényházán, Serkéden, Dócon. Egy-egy kertész legalább 1,5—2 hold, de többnyire 3,5—4 kat. hold dohányföldet bérelt, bár 1786-ban a három kovászdi dohánykertész 1 holdon alóli földet használt. A kis kovászdi hátságon a Tisza áradásai bizonyára nem tették lehetővé nagyobb terület tartós művelését. 1 holdra az összeírok 20 000 dohánypalántát számítottak. Sok kertész 1-2 holdnyi szántót, kisebb területű kaszálót is bérelt, rendszerint a dohányföld szomszédságában, — ahol a talajadottságok lehetővé tették. A Serkedi szigetben élő 4 dohánykertész — Szabó Ferenc, Tóth János, Bárdos József és Vér Pál — viszont 1786-ban 58 és x / 2 hold kaszálót bérelt, amelyen 468 mázsa szénatermést állapítottak meg az összeírok. A bérleményből jelentős jószágtartásra lehet következtetni. A házat gyakran nem a dohányföldön, hanem a rajta kívüli szántón építették. Az épületre számosan csak 40—50 négyszögölt hagytak ki, mások 200—300 négyszögölt is kivontak a művelés alól a háztelkek számára. A kertészek egy része nádtetős, szellős pajtát is épített, ahol a felfűzött dohányleveleket szárították. Érdekes, hogy a tóval körülvett Belső Dóczon csaknem minden dohány kertésznek volt pajtája, a második legnépesebb kertészségben, a Serkedi Homokon viszont csak egynek, Sövényházán pedig egynek sem. Pontos magyarázatát nem tudjuk. Valószínű, hogy a hosszabb helybenlakásra berendezkedő és az átlagosnál többet termelő dohánykertészek készítettek állandó pajtákat, így azok a tartós letelepülés, törzsökös kertésszé válás fokmérői is lehetnek. Belső Dóczon sok kertésznek 40—70 négyszögölnyi palántása, hasonló vagy valamivel nagyobb kertje is volt, de ez nem általános. A palántást és a házi kertet kivonták az adóalapul szolgáló földek összterületéből. A kertészek származására egy megjegyzésből következtethetünk: a kataszteri felmérés szerint Külső Dóczon a szegedi kertészek 142 719 négyszögöl, az „all-gyeövi" kertészek 83 741 négyszögöl szántóföldet használtak. Tekintve, hogy e kertészségben 27 házas kertész és házszám nélküli földön még 12 kertész dolgozott, egy kertészre átlag 3,6 kat. hold szántó jutott. Az időben egymáshoz közeli források nem egyöntetűen nevezik meg a kertészségeket. Az I. katonai felvételen Homoki Csárda néven jelölt, 42 házzal megült kertészet pl. az igen alapos kataszteri felmérésben e néven nem szerepel, viszont benne van Serkedi Homok kertészet, ahol 43 házat írtak össze. A kertészházak száma és a kertészet fekvése alapján a kétféleképp megnevezett terület szerintünk azonosítható. A Fehértó-széli, szegediekkel benépesült kertészséget („Szegediner Gärtners") pedig a kataszteri felvételben említett Csiba-földi kertészettel azonosíthatjuk. Elképzelhető, hogy az adatfölvételek készítői — írott forrás híján — bemondás után jelöltek egyes területeket, és mivel egy-egy határrészt lakóik két vagy több néven is emlegettek (erre számos példát tudunk, pl. Gyevi puszta •— Homokpuszta), így kerülhettek a felvételekbe különböző megnevezések. Ezért azután abból, ha egy kertésztelep neve 172
