Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
a forrásokból eltűnik, nem lehet messzemenő következtetést levonni. 20 A változásokat csak a kertészek nevét tartalmazó összeírások ismeretében lehet pontosan megállapítani. Ilyenek a Takács Lajostól használt kertészösszeírások és ilyenek az 1786. évi kat. felmérés tételes birtokívei. Érdemes volna ezek és még további összeírások — pl. az 1828. évi Regnicolaris Conscriptio — névanyagát összevetni, de jelen településnéprajzi munkánkban erre nem vállalkozhatunk. Csak egy példát említünk: 1775— 76-ban Sövényházán és Szaporhegyen 24 Szegeden adózó dohánykertészt vettek számba, 21 közülük 11 személy 1786-ban is ugyanott kertészkedett. Az eddig elemzett forrásokban nem szerepel a 19. század első felében jelentős Hantház kertészség. Neve a dóczi kápolna keresztelési anyakönyvében 1794-ben bukkan föl. 22 Abban az esztendőben a kápolnában 84 újszülöttet kereszteltek, s közülük 32 Hantházán született. A század fordulójáig kísérve a bejegyzéseket, évről évre Hantházról vitték a legtöbb újszülöttet kereszteltetni. 1798-ban 97 megkeresztelt közül 33 származott Hantházról. Létezett tehát egy kertészség, melyet a 8—14 évvel korábbi adatfelvételek más néven jelöltek. Boros Frigyes 1858. évi térképe 23 Pr. Hantháza néven azon a területen jelöl lakott települést, amelyen az I. katonai felvétel (1784) Sas Üllés kertészséget tünteti föl (39., 40. kép). Két forrás Hantháznak Dóczcal való azonosságára utal. 24 Bizonyosságot nyújt az 1828. évi összeírás, melyben a dohánykertészet így szerepel: „praedium Külső Dócz seu Hantháza." 25 Fényes Elek így említi: „Hantház máskép külső Dócz." 26 Bizonyos tehát, hogy az 1790-es évek közepétől a helybeliek a korábban Külső Dócz, Sasüllés megjelölésű kertészséget (vagy kertészségeket) nevezték Hantháznak. 1828-ban a népi név az összeírok följegyzésében is föltűnik. Maga a helynév kutatásaink szerint a gyephant építészeti felhasználásából származott. Kézenfekvőnek látszik, hogy ilyen földrajzi név — amely a házak anyagára utal — nem a település születése idején keletkezhetett, hanem valamivel később, amikor az ottlévökre jellemzőnek találták, hogy hantból épült kunyhókban, házakban laktak. Úgy véljük, e körülmények magyarázhatják a Hantház helynév későbbi fölbukkanását és elterjedését. Mint kimutattuk, az uradalom területén 1786-ban — Anyás, Baks és Pusztaszer kertészségeket nem számolva ! — 297 kertészház állott, és a kataszteri összeírás még további kertészházakat vett számba, tehát a dohánykertészet a 18. század végén fölfejlődőben volt. Ha adataink mellé tesszük Reizner megállapítását, mely szerint az uradalomban 1791-ben 254 kertész élt, 27 úgy látjuk, ez is a kertészségek változékonyságát bizonyítja, amire Takács Lajos rámutatott. Ez nincs ellentmondásban azzal, hogy a kertészségeknek jelentős törzsnépessége alakult ki. Meggyökeresedés és mozgás, migráció egy időben tapasztalható a kertészségek életében a 18. század utolján s a 19. század első felében is. A század végére Anyás vált a legnépesebb dohánykertészetté a Pallavicini uradalomban. Akárcsak Dóczon, itt is kápolna épült, ahol — Vályi Andrástól tudjuk — 1788-tól helybeli káplán végezte az istentiszteletet. 28 A fennmaradt keresztelési anya20 Vö.: TAKÁCS LAJOS 1964. 61—62. 21 CsML, Szentes, Kigyűjtött összeírások 317. 22 Matricula sacelli Docziensis inchoata Anno Domini 1789—1828. Az ópusztaszeri róm. kath. plébánia tulajdonában. Az anyakönyvet 1789-től vezették, de a szülők lakóhelyét csak 1794 januárjától tüntették fel benne. 23 CsML, Szentes, Csm. T. 57. 24 Az 1786. évi földadókönyv és SCHÉNER GYÖRGY 1831. évi Csongrád megyét ábrázoló térképe, MFM Tört. Gyűjt. 25 CsML, Szentes, Csongrád vm. adószedőjének iratai 1714—1848. b. Regnocoláris Conscriptio 1828. 68. kötet. 26 FÉNYES ELEK 1839. IV. 173—174. 27 REIZNER JÁNOS 1895. 334. 28 VÁLYI ANDRÁS 1799. 38. 173
