Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

termelése a 16. század második felében visszaesett, ám 1670 táján a szemtermelés megközelítette az 1585. évit. Az állattartás ágazatai közül 1670 körül a juhtartás és a méhészet jelentősebb volt, mint korábban. A korszak kutatói azt tapasztalták, hogy az állattenyésztés a hódoltság idején az Alföldön növekvő' szerepet töltött be. 1560-ban a török összeíró Szegeden, a legelőadó kivetésekor 15 ezer szarvasmarhát vett számba, ám KÁLDY-NAGY GYULA szerint a szegediek ennél is több szarvasmarhát tartottak.

8 Szeged legeló'adója abban az esztendó'ben 15 000 akcse volt, 1578-ban pedig a kádi bejegyzése szerint:,,Szeged város lakosai szállásainak legelőjövedelme a nevezett város földjén évenként 25 000 akcse,"

9 ami az állattenyésztés növekedésére mutat. VASS ELŐD összesítése szerint Szegeden 1548-ban 69 065 db bárányt és juhot vettek számba, ba,

10 amiből országosan is kimagasló juhtartásra lehet következtetni. A növekvő jószágállományból értékesítésre is jutott. Egy 1563-ban készült kimutatás szerint Vácon keresztül a töröktől megszállt Alföldről, hét hónap alatt több mint 30 ezer szarvasmarhát hajtottak ki és ennek az állatkivitelnek közel felét 8 város — a többi között Szeged — határában nevelték föl.

11 Miközben a táj középkorban települt falvai kevés kivétellel elnéptelenedtek, művelt földjeik pusztává váltak, Szeged város paraszti népessége a város pusztáin és a környéken a külterjes állattenyésztést a korábbinál magasabb szintre emelhette. Úgy tudjuk, ebben szerepe volt annak, hogy a szegediek az állattartást több elpusztult, környékbeli falu határára is kiterjesztették. A népesség hódoltság utáni helyzetéről első forrásaink az 1715. és 1720. évi országos összeírások. 1715-ben Csongrád vármegyében 2 mezővárost (Hódmezővásárhely, Csongrád) és 4 falut (Győ, Mindszent, Szentes, Tápé) találtak az összeírok. Szeged szabad királyi várost külön írták össze. Vizsgált területünkön Szeged városán kívül mindössze két falu — Győ és Tápé — vészelte át a török hódoltságot. A lakott települések háztartásainak száma 1715-ben

12 Szeged Győ Tápé nemes mezővárosi polgár jobbágy zsellér taksás, szabados egyéb A kimutatásból látható, hogy 1715-ben Tápé háztartásainak száma alig haladta meg az 1550. illetőleg 1585. évit, tehát nagyjából ugyanazok a törzsökös családok élték át a hódoltság másfél évszázadát, tartották fenn a nehéz időkben a falu népességének folytonosságát. Ezt a következtetést támasztják alá BÁLINT SÁNDOR családnévvizsgálatai is.

13 8 KÁLDY-NAGY GYULA 1970. 37. 9 KÁLDY-NAGY GYULA 1970. 39. 10 VASS ELŐD 1979. 31. 11 Idézi RÁcz ISTVÁN 1980. 112. 12 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720—21. M. Stat. Közi. Új folyam XII. Bp. 1896.45. 13 BÁLINT SÁNDOR 1965. 7. 210 — 42 45 179 5 3 9 6 — 398 53 ~4S 13