Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Tápé kontinuitását részint a Tisza kiterjedt vízi vidéke tette lehetővé, mely a lakosságnak a pusztító hadjáratok idején menedéket nyújthatott, részint Szeged, a szultáni birtokként védett város közelsége, de mindenképpen része van benne törzsökös családjai kitartásának, több évszázados lakóhelyükhöz való ragaszkodásának is. Hasonlók mondhatók a középkori Győ népességéről. A folyómenti, erekkel átszőtt táj és a városhoz való közelség népesség-megtartó szerepe akkor mérhető igazán, ha tekintetbe vesszük, hogy a vidéken nyolc középkori falu a hódoltság alatt elenyészett. 1719-ben Dorozsma pusztára Orczy István főkapitány Jászfény szaruról és vidékéről származó családokat telepített. Dorozsmai — az Árpád-kori Dorozsma-nemzetség telephelyét, ahol monostor is állott — a 15—16. században a szegediek legeltették. Hosszú birtokviták után az 1720-as években Szeged városa kénytelen volt lemondani Dorozsmaról, amely a Kunsággal együtt átmenetileg a Német Lovagrend tulajdonába került.

14 1720-ban az összeírok Szegeden 404, Gyön 44, Tápén 50, Dorozsmán 23 háztartást vettek számba. 1715-ben a lakosság kizárólag magyar volt, 1720-ban viszont Szegeden 19 szerb-horvát és ezeken felül 193 rác (szerb) határőr háztartást írtak össze.

15 A népesség számát itt mellőzhetőnek tartjuk — egyébként ACSÁDY IGNÁC becsléseit az újabb demográfiai irodalom kritikával illette és jelentős mértékben kiigazította.

16 A két összeírást követően BÉL MÁTYÁS tájékoztat területünk települési viszonyairól. Egy megjegyzéséből kiderül, hogy 1730 kora őszén járt Csongrád vármegyében, ami egybevág azzal a korábbi megállapítással, hogy a Kunságot és a Jászságot 1731ben írta le.

17 Bél kutatási területünkön szintén két lakott falut talált. Győ, más néven Algyő vagy Alsó Győ „közepes falu Szeged felett egy mérfölddel — írja. — ...Noha áradásoktól mentes, a földeknek és vetéseknek mégis gyakran ártanak a kiöntések is. Lakói katolikus vallású magyarok, kevés szántóföldjük van. Erdeje nincs, kivéve néhány fűzfabokrot." Tápé „a Tisza árvizei idején teljesen körül van véve mocsarakkal, még a házakat is alig tudják szárazon tartani. Kevés földdel bíró, katolikus magyarok lakják. Borban, búzában azonban termékeny, ha a vizek meg nem rontják." A falu 1247 óta Szeged város tulajdona. A két község, — különösen Tápé leírása magyarázatot nyújt arra, hogyan tudott fennmaradni a lakosság a török alatt, az átvonuló hadjáratok és ismétlődő tiszai áradások közepette. Magánföldesurak, Szeged város és a királyi kincstár birtokaként említi Bél vizsgált tájunkon a következő pusztákat, ill. birtoktesteket : Pusztaszer, Anyás, KisTelek, Reszke, Zakany, Balag, Csórva, Kereset, Ötemes, Dócz, Serked, Sövényháza. „Pusztaszer jeles birtok a pesti—kecskeméti országúton, az azonos nevű tó mellett. Az itt levő régi nagy mezőváros vagy falu jelentőségét bizonyítja ma is látható templomának szerkezete és terjedelme. Ez ugyanis teljes egészében négyszögletes terméskőből és égetett téglából épült, és olyan tágas, hogy nagy embertömeg befogadására alkalmas. A templom mellett, ugyanazon úton van a vendégfogadó." A puszta gróf Erdődy György birtoka volt. 14 REIZNER JÁNOS 1900. A dorozsmai határ birtoklástörténetét legutóbb BÁLINT SÁNDOR foglalta össze : 1976. 110—112. 15 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. M. Stat. Közi. Új folyam, XII. Bp. 1896. 45., 192., 447. 16 Vö. Magyarország történeti demográfiája. Bp. 1963. 17 ILLYÉS BÁLINT—SZŐTS RUDOLF 1975. 14