A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Természettudomány - Kovács Sándor Tibor: Jellegzetes dél-alföldi ökosziszitémák nagylepke együttesei

azt kidobták. Elbeszélés szerint Oxytrypia orbiculosa Esp. volt, lelőhelye (lehet, hogy csak tágabb értelemben) Szeged volt. Gyűjtésének időpontja ismeretlen. Szent-Ivány József a Nagyalföld geometridáinak fenológiáját és elterjedését vizsgálta. A vizsgálat eredményéről beszámoló munkáját 1944-ben adta nyomdába Szegeden, az Alföldi Tudományos Intézet 1944—45. évi Évkönyvének első kötetéhez. A huszonöt oldalas cikkében feldolgozta a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának az alföldi és delibláti eredetű araszolólepkéit, hozzácsatolva saját gyűjtési és megfigyelési eredményeit. Példányonként kimutatta azok lelőhelyeit, gyűjtési dátumait és a gyűjtők nevét. Művében mindössze 163 fajt nevez meg. Szegedhez a legközelebbi gyűjtőhelyek, melyeket kimutatott: Bugac, Kecskemét, Kiskunhalas és az Arad megyei Borosjenő. Szegedi és egyben egyetlen megyei adat, egy Horváth Géza gyűjtötte és determinálta Calothysanis amata L. példány volt 1901-ből (Szent-Ivány, 1944). Erdős József kalocsai teológus, tanár, majd tompái plébános is végzett lepkészeti megfigyeléseket az Alföldön. Szeged mellett, a Maros-szögben végzett szisztematikus gyűjtéseket, melyeket kiterjesztett Coleopterákra és Hymenopterákra is. Az utóbbi rend számos új fajjal gazdagodott munkássága nyomán. Egy lepidopterológiai dolgozatában egy araszoló faj, az Eilicrina trinotata Metzn. nagyalföldi előfordulását jelzi, de ez nem Csongrád megyei adat volt (Erdős, 1938). A nem nagy, de példásan cédulázott gyűjteménye a Nemzeti Múzeum Allattárába került (Erdős — Székesfehérvár, Kovács S. T. — Szeged: 1969, magánlevelezés). A II. világháború előtt került Szegedre Szamosújvárról Csíkszentgyörgyi Jósa János tanár, amatőr lepkész. Maganevelte hernyókat preparált és tűzte az imágók és bábjaik mellé. Demonstratív gyűjteményében nincs minden példányon lelőhelyét mutató cédula, de családja szerint Szeged környékén már nem gyűjtött. A háborúban tönkrement gyűjteménytöredéke ma is a szegedi múzeum természetrajzi kollekcióját gazdagítja. Az 1972-ben Kiskunfélegyházán talált régi gyűjteményt Farsang József ácsmester (1866—1943) gyűjtötte. A kb. 1500 példányból álló hajdani kollekció csak nappali lepkéket tartalmazott, és csak nyomokban volt felismerhető. Az épen maradt példányok között volt néhány Melanargia russiae Esp. is, de eredetükre vonatkozó információt nem sikerült szerezni; az egész gyűjtemény cédulázatlan volt. 1956—57-ben végzett kutatásokat Muhi Jánosné és Pálfi György a zsombói ősláp környékén. A két főiskolai tanár, különféle rovarok mellett, többnyire nappali lepkéket gyűjtött. Az éjszakai lepkéket kizárólag rejtekhelyeikről, alkalmilag gyűjtötték be. A térségből 147 lepkefajt mutattak ki. A munkáról készült dolgozat (Muhiné& Pálfi, 1957) alapján megállapítható, hogy több fajt valószínűleg rosszul határoztak meg (pl. Meleageria daphnis Schiff., melyet október 12-én gyűjtöttek, és Agrodiaetus admetus Esp.-t, mely az Alföldön nem él, valamint a Lycaena orion Pali. alföldi előfordulását csak a Szikrán gyűjtött példányok igazolták. Nem régen került elő Tarhosról (leg. Komlódi: Békés Megyei Agrokémiai és Növényvédelmi Állomás) is, ahol feltehetően a sok másban is érvényesülő „Bihari hatás" miatt létezik, zsombói előfordulása kétséges. A hatvanas évek végén Uherkovich Ákos egyetemi hallgató a Tisza mellékén végzett kutatásokat. Eredményeit a Tiscia (Uherkovich 1967, 1968, 1973) közölte. A dolgozataiban kimutatott fajok közül nyolcvankettőt gyűjtött Csongrád megyében. Az 1946-tól napjainkig terjedő időből több egyetemi és főiskolai szakdolgozatot néztem át. Mivel nem minden részletükben bizonyultak megbízhatóaknak, ezért tartalmuk értéke kétes. A felsorolt gyűjtők és a megyénkre vonatkozó irodalom minimálisnak mond455