A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Természettudomány - Kovács Sándor Tibor: Jellegzetes dél-alföldi ökosziszitémák nagylepke együttesei

adott ki hazánk lepkészeinek munkásságáról (Aigner, 1898). (A továbbiakban erre a munkára való utalás (A) jellel történik.) 1815-ben Szeged vidékéről került elő az első Oxytrypia orbiculosa, melyet Koy Tóbiás gyűjtött és Esper determinált. Koy halála után Frivaldszky Imre gyűjteményébe került, Frivaldszky halála után a Nemzeti Múzeum Állattárába (A). Egy másik kutató, Náthly József, 1816—20 között a Szegeden töltött gimnáziumi évei alatt gyűjtött a városban és környékén. Űj módszereket alkalmazott. Mivel figyelme az éjjeli lepkék felé irányult, kis lámpával és hálóval felszerelve, fogdosta a virágokra szálló éjjeli lepkéket. Később, fák oldalát megfúrta vagy faragta és az onnan lecsorgó fanedvet szívogató lepkéket gyűjtötte be. Jó módszernek bizonyult, hogy az ágakat mézzel kente be csalétekként (A). Később a kor egyik legnagyobb kiválósága, Frivaldszky Imre, Vajda Péterrel a Tisza vidékét kutatta az Alföldön. így gyűjtött Szegedhez közel a Tisza árterén 1840-ben (A). Végzett néhány gyűjtést Simonka Lajos aradi gimnáziumi tanár is a Maros torkolata környékén 1890-ben (Erdős József 1969-ben Kovács S. T.-nak Székesfehérvárról írt leveléből). Ez idő tájt kezdte nagy munkáját Vánki József tanár és Vellay Imre, az Állami Rovartani Állomás tisztviselője. Á cikksorozat, az 1899-ben Rovartani Lapokként kiadott munka az első, mely Szeged környékének rovarvilágát ismerteti (Vánki—Vellay 1899). E munka ötödik része tartalmazza a lepkék rendjét, de csak a családokat nevezték meg, és azt, hogy egy családon belül hány fajt kutattak fel. A felkutatott fajok jegyzékét a tanulmány nem tartalmazza. Valószínű, hogy azt sohasem publikálták, de hazai irodalomban semmiképpen sem. Nem sokkal a századforduló előtt került a Felvidékről Hódmezővásárhelyre Bodnár Bertalan gimnáziumi tanár, aki a helység környékét és a Maros torkolatvidékét vizsgálta behatóan. Halála után a gyűjteménye (madarak, emlősök, hüllők, rovarok) a helyi múzeumba, majd a ma is fennálló, volt Református Gimnáziumba került vissza; és ma is ott van. A rovargyűjtemény már elég hiányos, de fennmaradt egy részletes katalógus, mely a hajdani gyűjteményről készült. Ebben helyt kaptak olyan fajok is, melyek a megyénkben nem fordulhattak elő (Palimpsestis fluctuosa Hb.=Cymatophora fluctuosa Hb. és Polyploca flavicornis L.), mivel mai ismereteink szerint egyetlen tápnövényükül a nyír (Betula) szolgál. Bodnár életrajzát tartalmazó kiadványból (Ormos, 1963 : Nagyjaink. — Bethlen G. Gimn. Évkönyve — 1963—64, pj). 62—63., illetve: Körtvélyessy, 1963: Bodnár Bertalan. — Bethlen G. Gimn. Évkönyve — 1963—64, pp. 49—56.) kitűnik, hogy gyakran cserélt állatokat más vidékeken dolgozó kollégáival. Innen tudjuk, hogy a II. világháború előtt egy angol lepkész (neve nem ismeretes) elvitte az alföldi lepkék teljes kollekcióját és helyette kolibri madarakat küldött. Az elcserélt anyagról részletes feljegyzés nem maradt, tehát nem tudjuk, hogy mely fajokból állt. Szegeden, a Tisza töltésen fogtak Lycaena amphidamas Esp. (=Lycaena helle Schiff.)-t a század elején, mely adatnak a hitelességét a tudomány nem fogadja el maradék nélkül, mert bizonyító példányt a szakemberek nem láttak (Gozmány, 1968). Valószínű, hogy ez a faj, hazánkban teljesen kipusztult. Abafi-Aigner (1906) két jellegzetes fajt említett Szegedről: a Trochilium melanocephala Dalm.-t és az Epimaecia ustula Frr.-t. Nem teljes értékű adat a lepkészet számára egy Móra Ferenc személye körüli anekdota száz aranyat érő lepkéje sem, ami az 1960-as évek elejéig a szegedi Móra Ferenc Múzeum Természettudományi Gyűjteményében volt, és onnan a több éve elhanyagolt rovargyűjtemény antrenus-kártételei miatt végzett tisztogatás során 454