A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Művészettörténet - Szelesi Zoltán: A szegedi múzeum festészeti gyűjteménye

A szóban forgó több mint két évtized (1921—1944) alatt begyűjtött — szegedi művészektől származó — közel félszázat kitevő festményanyagot természetesen nem tudjuk felsorolni. A megnevezett mesterekkel és művekkel csak érzékeltetni szeretnők az ezidőben hozzánk jutott alkotások konkrétumait. Ha a legrégibb szegedi festőkkel kezdjük, akkor a múlt század második felében működő Joó Ferenc („Szeless József portréja") és Landau Alajos („Gyermekarckép") neveit s képeit kell megemlítenünk. A szegedi születésű, alföldi festő-lírikus Endre Béla („Szeles idő"), a fiatalon hősi halált halt Szőri József („Interieur"), a mártírrá lett, kommunista szellemű Kukovetz Nana („Montmartrei részlet") és Heller Ödön, Tápé egyik szerelmese („Anya gyermekével"), azok a művészek, akikkel folytatnunk kell a sort. Valamennyiök közül Nyilasy Sándornak került be a legtöbb festménye múzeumunkba („Vasárnap délután", „Legények, leányok", „Tavasz a földeken" stb.). Ide kívánkozik még, az Erdélyből való Papp Gábor („Komika"), a Párizsban korán megfordult Cs. Joachim Ferenc („Oskola utcai részlet"), a szociális témákat kedvelő Parobek Alajos („Cigányok") és Dinnyés Ferenc („Részlet az Ipar utcából") neve is, akiknek alkotásaival mind teljesebbé vált a helyi művészektől származó muzeális anyag. Végül — de nem utolsósorban — szólunk a helyi kortárs festőknek tekinthető, nem túl régen elhunyt Tóbiás György („Anyám"), Erdélyi Mihály („Bejárat a kikötőbe"), Dorogi Imre („Tiszapart") és Vinkler László („Fikusz Madonnával") neveiről s jelzett műveiről. Az ő alkotásaik közül is több 1945 előtt került közgyűjteményünkbe.

19 Amint grafikai anyagunk számbavételénél már említettük 1945—1980-ig — az állami mecenatúra eredményeként — jelentősen megnövekedett a Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti állománya. Rendszeresebbé váltak a műtárgyvásárlások és a gyűjtés szempontja is mind tervszerűbb lett. Elsősorban az elhunyt szegedi művészek kimagasló alkotásait igyekszünk megszerezni. Gazdagítani kívánjuk múzeumunk ún. „törzsanyag"-át, vagyis azokat a festményeket, melyek még a felszabadulás előtt kerültek hozzánk. A mai helyi kortárs művészektől — amint erre már utaltunk —, az itteni nyári tárlatokon, valamint az egyéni bemutatkozóik alkalmával közgyűjteményünk részére történt minisztériumi és megyetanácsi vásárlások, valamint a Művészeti Alap állami vásárlásaiból juttatott adományozások, s olykor az alkotók nemes gesztusú ajándékai révén jutottak állományunkba színvonalas, modern festészeti alkotások. Ha a mögöttünk levő három és fél évtized (1945—1980) alatt vásárolt és kapott szegedi festészeti anyagot — hozzávetőlegesen, a teljesség igénye nélkül — érzékeltetni akarjuk, úgy a legcélszerűbb, ha a meglevő kollekciót kétfelé osztjuk. Egyrészt a régebben működő, illetve a közelmúltban elhunyt helyi festőink képeiből adunk szemelvényeket; másrészt a ma élő itteni kortárs művészek sokféle stílusban fogant munkáiból sorolunk fel példaként néhány művet. Az egykori mestereink közül elsőül Károlyi Lajosról szólunk, akinek 92 festményét, a Szegedi Városi Zálogház megszűnésekor — 1948-ban — vette állományába, az addig ott elhelyezett ember- és természetábrázolásokat a múzeum. 30-at, 45-öt és 48-at elérő képadomány volt még a Tóbiás György, Balogh Margit és Jánoska Tivadar hagyatékaiból — sorrendben — hozzánk került művek száma. A haladó hagyományokat örökítő régi festőink sorából Endre Béla („Falu este"), Szőri József („Parasztudvar"), Kukovetz Nana („Lovagló férfi"), Heller Ödön („Levélolvasás"), Nyilasy Sándor („Alföldi paraszt"), Papp Gábor („Tápéi utcarészlet"), Góth Imre („Déry Ernő arcképe"), Cs. Joachim Ferenc („Tórészlet"), Dinnyés Ferenc („Őskori táj"), Parobek Alajos („Sztrájk"), 19 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma ; MFM képzőműv. leltárkönyve I. ; SzelesiZ.: i.m. 202—203. 381