A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Művészettörténet - Szelesi Zoltán: A szegedi múzeum festészeti gyűjteménye

12. kép. Vaszary János: Parkban. 1928 Süli András („Algyői állomás") és Tóth Menyhért („Paprikafűzők") neveit és jelzett képeit említjük meg, érzékeltetve, hogy az 1945 utáni műtárgy-beszerzéseink jórésze, a régebbi törzsanyag fejlesztését szolgálta.

20 Mielőtt — végezetül — a helyi kortárs festők múzeumban őrzött alkotásainak kivonatosan rövid felsorolásába fognánk, summázatként megállapíthatjuk, hogy a tőlük származó természeti és társadalmi valóságot tükröztető ábrázolásaik szerint vannak, akik az eléjük kerülő jelenségeket realitásukban szemlélik, s mondanivalóikat általában erőteljes színekkel és határozott formákkal tolmácsolják. Vannak viszont, akik inkább szubjektumukon keresztül nyilatkoznak meg, és élményeiket, gondolataikat áttételes eszközökkel, jelképszerűen fejezik ki. Alkotásaik, éppen mert a megjelenítési módok olyan partjait hidalják át, melyek között a nyelvezetkülönbözőségek differenciáltsága hullámzik, válnak a természetelvű és az elvont szellemű ábrázolások változatos arculatú együttesévé. Nyilvánvaló, hogy kortárs művészeink közé tartoznak azon helyi festőink is, akik a közelmúltban, illetve mostanság hunytak el. Ezt figyelembe véve említjük meg — többek közül — Vlasics Károly („Tisza-partján ), Tápay Lajos („Pihenő kubikusok"), Szőke Győző („Tiszai hangulat"), Csizmazia Kálmán („Sokác menyecske"), Erdélyi Mihály („Hídépítési előkészület"), Dorogi Imre („Tiszai halászok"),és Vinkler László („Görög mitológia") neveit s múzeumunkba került alkotásainak egyikét. Az élő szegedi festők sorából (1982 derekáig) megemlítjük többek közül: Vincze András („A perc"), Szabó Miklós („Alkony a kikötőben"), Fontos Sándor („Alföldi táj"), Cs. Pataj Mihály („Ásatás"), Pintér József („Parti sziklák"), Dér 20 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma; MFM képzőműv. leltárkönyve I.—

II.; Szelesi Z.: i.m. 328—330. 382