A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

tétlen az összeütközés — mondotta — ez történt Szegeden és Debrecenben is. A vásárhelyiek helyzetén csak a kapcsolatok megerősítésével lehet segíteni. Kijelentette: „a vásárhelyi kőműves- és ácscsoportok vezetőségének a dolga, hogy információt szerezzen az ország különböző csoportjainál, hogy elhelyezhetők-e ott vásárhelyi kőművesek és ácsok s ha igen, akkor a csoport vezetője bonyolítsa le a szükséges intézkedéseket". A más városokba érkezők pedig jelentkezzenek az ottani csoportok vezetőségénél, teljesítsék szervezeti kötelezettségüket, illeszkedjenek be az „ottani mozgalmi viszonyokba, bizalmi férfiak által képviseltessék magukat az illető csoport összejövetelein és így helyre fog állni a szükséges egyetértés s nem fordulnak elő többé olyan helyzetek, amelyek az egész mozgalom kárára vannak". Borsi elismerte ezek megtételének szükségességét, Ladvánszky pedig kifejtette, hogy a vásárhelyi építőmunkások összessége a jövőben ennek megfelelő módon fog eljárni. Megállapítható, hogy a kerületi értekezlet hangulata barátságosabbra fordult a vásárhelyi építőmunkásokkal szemben és így remélni lehetett, hogy sikerül helyreállítani az egyetértést. Ezután az indítványok tárgyalására tért át a kerületi értekezlet. Kotormán Antal javasolta, hogy a MÉMOSZ központ készítsen jelvényt a szervezett építőmunkásoknak, hogy azok felismerhessék egymást, adjon ki röpiratot a vad akkord ellen és a nyolcórás munkanap eszméjének terjesztése érdekében. Lipták András felvetette a repülő titkárság gondolatát és újból javasolta, hogy az építőmunkásokat a munkásbiztosító pénztár tagkönyvvel lássa el. Megkérdezte, hogy miért Szegedeni ült össze a kerületi értekezlet. (Valószínűleg a Békés megyei csoportok utazási nehézségei miatt érdeklődött!) Indítványozta továbbá, hogy a „legközelebbi kerület, értekezlet hozzon határozatot az egységes alföldi munkabér és munkaidő kérdésében", Szakasits Árpád az indítványokra és a kérdésekre is megnyugtató választ adottmire az értekezlet az előterjesztett javaslatokat elfogadta és helyesléssel vette tudó" másul azt is, hogy „az alföldi kerületi értekezletet esetenként más és más városban fogják megtartani. A gyulai csoport nevében Freiberger Ferenc a szakoktatás kérdésében tett előterjesztést. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetség ügykezelését reformálni kell olyan irányban, hogy az vegye figyelembe az építőipar szezonjellegét. Szeretnének olyan megoldást találni, amely lehetővé tenné, hogy „azok se szakadjanak el a szövetségtől, akik huzamosabb időn át munka nélkül vannak". Hangsúlyozta, hogy így lehetséges volna egy magasabb járulékosztály létesítése, mert a „munkában levő építőmunkás szívesebben fizetne magasabb járulékot, ha biztosítva van afelől, hogy igényjogosultsága nem vész el munkanélküliségének ideje alatt sem". Szakasits Árpád válaszában kijelentette, hogy a maga részéről nem zárkózik el a járulékprobléma megvitatása elől, a legközelebbi közgyűlésig a kérdést tanulmányozni kell és ha kedvező megoldást találnak, akkor a közgyűlés bizonyára örömmel oldja majd meg a kérdést. Ladvánszky indítványozta, hogy minden csoport, minden nála megtörtént eseményről értesítse a kerületi központot. A központ pedig készítsen a csoportok számára népszerű előadás-tervezetet, amit az értekezlet elfogadott. Bartik András megkérdezte, hogyan áll a MÉMOSZ csődbe jutott „Alapkő" elnevezésű szövetkezetének felszámolása. Majd a fiatalok oktatásával kapcsolatban javasolta, hogy a kiválasztottak kurzusa már az idén kezdődjék meg, különösen akkor, ha a német gildeknél (munkaszövetkezeteknél) már most el tudnák helyezni a fiatal szaktársakat. Szakasits Árpád elmondta, hogy az „Alapkő"-vel kapcsolatos likvidációs munkálatok még nem fejeződtek be, a kiválasztott fiatalok oktatása csak a következő évben 356