A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

volt. Órabérek a szentesihez hasonlóak, a csoportnak 120 tagja van, ugyanakkor a tanoncok száma kb. 140 fő. Bartik András gyomai küldött jelentése volt a legmegnyugtatóbb : a munkalehetőségek elég jók voltak, az építőmunkások több mint 80 százaléka szervezett, a termelőszövetkezetük fejlődött, mintegy 150 000 P értékű munkát végzett, az órabér 80 fillér volt. Lipták András elmondta, hogy Békéscsabán mintegy 600 építőmunkás él és a városban nem találtak elég munkát, ezért jelentős részük vándorlásra kényszerült. A tanonctenyésztés virágzik, a bérek 60—90 fillér között mozogtak, a munkaidő 10 óra, jelenleg legfeljebb 50—80 fő dolgozik.

27 Ladvánszky részletesen ismertette a szegediek helyzetét, statisztikai kimutatást olvasott fel a bérviszonyokról. Októberben 1621 építőipari munkás volt Szegeden, 1322 segéd (ebből 325 szervezett munkás) és 241 tanonc, (ebből 45 ifjúmunkás) és volt 58 vidéki. Az 1322 segédből: 850 kőműves, 230 szobafestő és mázoló, 160 ács, 35 kőfaragó, 17 tetőfedő és 30 kövező. A 241 tanoncból: 120 kőműves, 70 szobafestő és mázoló, 30 ács, 6 kőfaragó, 3 tetőfedő és 12 kövező. Az 58 vidékiből 25 kőműves, 10 szobafestő és mázoló, 15 ács és 8 kőfaragó. A 325 szervezett segédből: 192 kőműves (!), 57 szobafestő és mázoló, 29 ács, 32 kőfaragó ( !), 7 tetőfedő és 8 kövező. A 45 ifjúmunkásból : 32 kőműves ( !), 12 szobafestő és mázoló és 1 ács. A szegedi építőmunkások között októberben 160 munkanélküli volt; 95 kőműves, 20 szobafestő és mázoló, 30 ács, 8 kőfaragó, 2 tetőfedő és 5 kövező. Ez viszonylag jó foglalkoztatottsági arány az ekkor befejeződő Dóm téri építkezésekkel volt kapcsolatban. Akiknek volt munkájuk, átlagosan 9 órát, a kövezők 9—12 órát dolgoztak. A segédek közül átlagban a kőműves 105, a szobafestők és mázoló 85, az ács 90, a kőfaragó 100, a tetőfedő 90 és a kövező 100 fillért keresett óránként. A tanoncok közül átlagban a kőműves 30, a szobafestő és mázoló 20, az ács 25, a kőfaragó 25, a tetőfedő 25 és a kövező 35 fillért keresett óránként. A kőművesek néha kaptak 15% magassági pótlékot, túlóra nem volt és a kőművesek 70, a kőfaragók és a kövezők 99%-a akkordban kényszerült dolgozni. 44 nyilvántartott üzem volt, 34 kőműves, 3 a szobafestő és mázoló, 5 az ács és 2 a kőfaragó szakmában. Szerződésük csupán a szobafestő és mázolóknak, valamint a kőfaragóknak volt. A munkaviszonyok általában rosszak voltak. Munkalehetőségekre — a kőfaragó szakma kivételével — volt kilátás.

28 Ladvánszky foglalkozott a vidékiek Szegedre való nagy tömegű áramlásával, akik többnyire elkerülik a szervezetet és súlyosan veszélyeztetik a kivívott órabéreket. Utalt a munkáltatók októberi bérletörési kísérletére, amelyeket azonban sikerrel visszavertek, ami szintén a szervezeti élet fellendülését bizonyította. Borsi János a hódmezővásárhelyi helyzetről tett jelentést. Kijelentette, hogy nem vehetik rossz néven, ha a vásárhelyiek oda mennek dolgozni, ahol munkát találnak, mert a városban egyáltalán nincs munka, viszont a kőművesek száma eléri az 500-at, az ácsoké pedig 200 körül van, és 98 százalékuk munkanélküli. Hangsúlyozta, hogy feltétlenül megoldást kell találni arra, hogy a vásárhelyiek másutt való elhelyezkedése akadályokba ne ütközzék. A szaktársias szellem megerősítésére van szükség, hogy a legutóbbi időben tapasztalható visszásságok megszüntethetők legyenek. A kiskunfélegyházi helyzetről Kurucz nevű küldött tett jelentést, ő is a nagy munkanélküliségről panaszkodott. Szakasits Árpád szükségesnek tartotta megállapítani, hogy a vásárhelyiek valóban szörnyűséges helyzetben élnek, de nekik is be kell látniuk, hogy sorsuk megjavításának nem az a módja, hogy ott, ahová dolgozni mennek, elkerülik a MÉMOSZ-csoport vezetőségét. így elkerülhe27 Uo. 2—3. p. 28 CsML. MÉMOSZ Szegedi Csop. Levelezés 1929. 36/1929. sz. irat. 23* 355