A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - †Sárközi István: A szegedi tanyai községi elemi népiskolák államosítási szerződése 1907-ből

Az 1868 utáni kormányok a magyar történelmi egyházak történelmi érdemeire, a szent-istváni hagyományokra hivatkozva elsőbbséget biztosítottak az egyházaknak nemcsak az iskolák alapításában, hanem az iskolai nevelésben s oktatásban is. Az egyházak privilégiumát erősítő iskolapolitika éles bírálatot váltott ki a kor haladó szellemű pedagógusai, neveléselméleti szakírói, s a Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt részéről. A dualizmus korabeli országos és helyi sajtóban gyakran jelentek meg határozott s érvelő bírálatok az elemi népoktatási intézményt felekezetesítő kormánypolitika és gyakorlat ellen. A belügyminiszter engedélyével megjelent Néptanoda című nevelés-oktatásügyi hetilap 1896-ban, majd az 1909-től megjelenő Tanító című hetilap számos cikkben vitatta az elemi népoktatási intézmény megosztottságát, az elemi iskolák felekezetek szerint történt megosztását és községi, magán- és állami tagolódását. Lényegét tekintve ebből a megosztottságból igen sok gond, baj, nevelési hiba származott, a fenntartási költségek irracionális megosztása s növekedése miatt a tanítók illetményében és egész társadalmi helyzetében eltérő jelenségek keletkeztek. Ebben az időben az elemi és általában a közoktatás szervezete szervi bajainak nagy része az iskolaszervezet irracionális megosztottságában keresendő. A Néptanodában Bányai Jakab arra a következtetésre jutott, hogy az „Olyan állam, amelyben rom. kat, szerb, román, zsidó stb. igazságok léteznek és dominálnak az iskolában, nagyon nehezen tud a boldogulás horgonyába evezni."

6 S leszögezi, hogy ,,a közoktatási kormányunknak az iskola államosítása tárgyában elfoglalt (az állam által az egyházaknak előnyt biztosító) álláspontját... a magyar tanítóság színe-java nem teheti magáévá. " — írja a szerző. A századforduló népoktatásügyét vizsgálva a legfejlettebb berendezkedésű tőkés országokban a közoktatásban, köznevelésben az állam törvényesen biztosította a maga primátusát, s csupán megosztotta az iskolai nevelést az egyházakkal. Az iskolafelügyelet dolgában is a meghatározó szerepet fenntartotta az állami intézménynek. Az 1882. évi francia népoktatási törvény állami kezelésbe vette a kötelező népoktatást, s a községek kötelezettségévé nyilvánította az iskolák építését, fenntartását, de az állam ehhez pénzügyi támogatást biztosított.

7 Az 1900/1901. iskolai évben Szeged város területén 67 elemi népiskolában s 89 tanteremben tanítottak 14 945 tanköteles korú gyermeket, 208 tanító munkálkodása mellett.

8 A 12—15 éves korú tanköteles gyermekkel együtt 20 944 tanulónak kellett volna hely. Az 1906/1907. tanévben Szegeden a 6—12 éves tanköteleseknek 71,9-a% járt iskolába, de csak többnyire az I—

IV. osztályba. Összehasonlításul néhány más város és megyei adatot közlünk. Az 1906. évben Csongrád megyében be sem iratkozott az elemi iskolába a 6—11 éves tanköteles gyermekeknek 21,9 %-a, Kolozsváron kereken 20 százalék, Debrecenben 23%, Hajdú megyében 17, Nagyváradon 15,6, Szabadkán 24,2, Zala vármegyében 10,8, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében 24,8, Kecskeméten 14,2 %-a — amint ezt az 1913. évi kiadású, Magyar Statisztikai Közlemények 31. kötetében a Magyar Szent Korona Országai népoktatásügyének az 1905—1908-as évekre vonatkozó adataiból is kitűnik. A szegedi népoktatási helyzetnél voltak jobb és rosszabb eredményeket elért városok és — arányosítva — megyék. Az illetékes elöljáróságok, vezetők, tanfelügyelőség és az egyházak papjai is szorgalmazták s igyekezetükkel segítették a beiskolázást, az iskolai tanítást, az analfabetizmus csökkentését. A városnak a népoktatásra fordított pénzügyi kiadásai sem tükrözik eléggé a százalékosan kimutatható beiskolázási « Néptanoda, XXIX. évf. ápr. 18. 16. sz. 1—2. Pécs. 7 V. К. M. 1928. 10, 13, 15. 8 Statisztikai Évkönyv az 1901. évről. Bp. 1902. 302—304. 1. 293