A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Néprajz - Nagy Ibolya: A kubikosélet értékrendje és elvi alapjai

sikereket is lehet a többiek érdekében hasznosítani, de a közösség jó „ugródeszka" a személyes célok megvalósításához, személyes tapasztalatok, átélt történelmi események igazolják számukra véleményük helyességét. A közösségi embertípushoz való viszonyulásuknál finoman el kell választanunk, szimpatikusnak tartják-e, illetve magukhoz közel állónak érzik? Önmagában rokonszenveznek ezzel a magatartásmóddal, abból az egyszerű ténybó'l kiindulva: „Aki a közért küzd, az mindenkinek jót akar", de igazán magukhoz közelebb állónak csak a szűkebb közösséget, a falut, a bandát érzik, amelyben dolgoznak. Egyik szegvári öreg kubikos mondta: „Az egész emberiség erre nem alkalmas, ezekre szükség van, aki dolgozik, az nem tud ilyesmire szentelni, arra születni kell. Kell egy alkalmat adni (munkaalkalom) valakinek, azt eló' köll teremteni, úgy találom meg, hiába mennék én dolgozni, ha nincsen, aki nekem munkát teremtsen" (19). A rokonszenv eró'sségének mutatóján magasan kiemelkedik a társadalmi közösségek legfontosabbika, a család, s az anyagi javak kezelésének legfontosabbika, leginkább becsült módja a mértékletesség. „A pénzt lehet csinálni" el — mondják. A család boldogulását azonban csak jó beosztással lehet elérni, kizárva a pazarlást, de az öncélú kuporgatást is. Ennek szellemében türelmesek a „fogyasztó" típussal, hiszen az tudja, meg tudja mutatni, mire költ, nem szórja szét a pénzét. Az életeszmék típusaiban a leginkább rokonszenves magatartási módot a munkában örömöt találó, a hittel élő s a belső autonómiát megvalósító emberben látják. Az egyéni szabadság megvalósítása azonban — példázza ezt maga a munkaválasztásuk is — kiemelkedik mind közül; szoros összefonódással a munkájukkal, hisz e révén tudták elérni, de a kubikot is az egyéni szabadság megvalósításáért vállalták egyrészt. Ahogyan Déry T. írja: „A kubikosoknak tehát jellemző közös emberi magatartásuk van, szabadságszeretet, önérzet, függetlenségre való törekvés."

29 Hozzátenném még : egymás megbecsülése, a másikkal való törődés. ADATKÖZLÖK 1. Bese Lajos 1923. Szentes. 2. Bottyán Sándor 1918. Szegvár. 3. Csenki Pál 1903. Szegvár. 4. EderKraut János 1913. Szegvár. 5. Hegyi István 1902. Szegvár. 6. Kanfi Horváth Antal 1911. Szentes. 7. Kiss László 1909. Szentes. 8. Kun Pál 1910. Szegvár. 9. Miskolczi Imre 1914. Szentes. 10. Mihály József 1906. Szegvár. 11. Paczali Sándor 1909. Szentes. 12. Rácz József 1906. Szegvár. 13. Özv. Serki Istvánné Orsós Márta 1898. Szentes. 14. Száraz György 1909. Szegvár. 15. Török János 1898. Szentes. 16. Túri Imre 1901. Szentes. 17. Varga György 1917. Szentes. 18. Váradi Mihály 1908. Szegvár. 19. Vida János 1906. Szegvár. Szíves segítségükért ezúttal is hálás köszönetet mondok. A szövegben e névsor alapján, a zárójelben levő számokkal jeleztem adatközlőim személyét. 29 Déry T. 1952. 1070. 218