A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Néprajz - Nagy Ibolya: A kubikosélet értékrendje és elvi alapjai

közül választottak adatközlőim, melyik az, amelyik a legrokonszenvesebb, legellenszenvesebb, melyik áll a kérdezetthez legközelebb? Ilyenkor is törekedtem arra, hogy választásukat bőven indokolják. A mintát Losonczi Ágnes: „Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben" című könyvéből vettem át igen csekély változtatással. Ez a teszt érintette azokat a kérdéseket, amelyekről beszélgettem a kubikosokkal — de nemcsak kontrollt adott, hanem még inkább kiemelte a létező és ható tudatosult életelveket. A megkérdezettek választottak, ítéltek az egyes „életviteli módozatok"-ról

24

. „A készen levő ítéletek pedig nem mások, mint azok a társadalmi normák, erkölcsi ítéletek, amelyek már beépültek az emberekbe, és amelyekkel azonossá igyekeztek válni, amelyek szinte belső ítélő készséggé alakultak."

25 A három dimenzió: én és a társadalom, az anyagi létfeltételek kezelése, a cselekvést megszabó elvek-eszmék. Az első tengely az individuum-kollektívum viszonyainak eltérő jelenségeit szervezte, fokról fokra haladva, az egoista, magába zárttól a családközpontú, a társasági nyitott ember típusán át a társadalmilag aktív, küzdő emberig. Az anyagi javak kezelésében négy eltérő mód közül lehetett választani: a „spórolós", a „fogyasztó", a „pazarló" s a „mértékletes" típusból. Az utolsó tengely a cselekvéshez indítékot adó eszmék leírása volt. Szerepel a csoportban olyan ember, akit a hír, siker, karrier mozgat; olyan, kinek legfőbb életeleme a munka, más az egyéni érzelmi gazdagságot akarja megvalósítani, de ehhez nem kellenek külső feltételek, hanem egy igazi társ; cselekvési vezérelv a hit, — ami lehet vallásos, politikai, eszmei hitvallás; az ötödik típusú ember belső szabadságának fenntartását kívánja biztosítani, meggyőződése szerint akar élni.

26 Az ember létének és a társadalom működésének egyaránt feltétele, és az alapvető szükségletek körébe tartozik, hogy legyenek ilyen létező és ható tudatosult életelvek, életvitelt szabályozó értékrendszerek, amelyek funkciója, hogy a mindennapi létfeltételekre válaszolva adja meg azok magyarázatát és igazolását.

27 Mind a legellenszenvesebb, mind a legrokonszenvesebb magatartások megítélése egy-egy zárt egységet mutat, de a szóródás nagyobb, a rokonszenvesre ítéltek között. A legnevesebb elutasítást az egoista, magába zárt, a spórolós és a karrierista típusok váltották ki. Míg a leghelyesebbnek tartott a családért dolgozó, pénzével mértékletesen bánó, az egyéni szabadságot megvalósító, de a munkában is örömöt találó ember. A kubikmunka, mint közösen, bandában végzett munka, fejlett közösségi érzést teremtett meg, ahogy Veres P. írja: „A kubikoscsapatban talán nem is beszélnek kollektivizmusról és közösségi fegyelemről, munkásbecsület-elvről, de amely az életformából és a munka technikájából magától kialakul."

28 így nem volt oka, nem kellett, hogy kifejlődjön egy csak önmagára támaszkodó, mindent egyedül elérni akaró típusideál; ugyanakkor minden ilyen irányú törekvés, a kiemelkedés a többiek rovására menne, azaz megszűnne a másokra figyelés, „a többit kicsinek látja, lenézi". A közösséghez, a többi emberhez való viszonyulás az a szűrő, amin keresztül utasítják el mind az önös, mind a karrierista típust, mint akik egyaránt távol, illetve fölötte akarják tudni magukat a többi embertől. Ugyanakkor, elfogadott a karrierista, s bizonytalanul viseltetnek a közért doldolgozó ember iránt, ha abból a szempontból nézik, milyen célból teszi ezt? Egyéni 24 Losonczi Á. 1977. 548. 25 Losonczi Á. 1977. 548. 26 Losonczi Á. 1977. 549—551. " Losonczi Á. 1977. 522. 28 Veres P. 1943. 134. 217