A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Régészet - Vörös Gabriella: Hunkori szarmata temető Sándorfalva–Eperjesen

Az 5. sírban bontás közben figyeltük meg, hogy a tokot alul keskeny vaslemezzel megerősítették (9. kép). Az ilyen típusú kardok az Alföldön és a környező területeken széles körben, de elsősorban a germánok között terjedtek el

51

. A férfiak sírjaiban mindig két csat fordul elő, valószínűleg két övet viseltek. A csatok rendszerint különbözőek; az egyik nagyobb, vagy jobb kivitelű. Az 1. sírban bronzcsat mellett egyszerűbb vascsat fordult elő (I. t. 3—4.). Az ovális csatok a csatkarikára hajló pecekkel, hosszú, esetenként kettős szíjszorító lemezekkel igencsak gyakoriak ebben az időszakban

52

. A kardos sírokban megleltük a függesztő szíjat díszítő ólomlapocskákat (II. t. 1—6.; V. t. 4—5.), az 5. sírban pedig a szíj végére való veretet, a szíj véget is (V. t. 2.). A díszített övhöz tartozó nagyobb csat a váz bal oldalán, a deréknak megfelelő helyen került elő (9. kép 4. és V. t. 3.), a másik pedig a kardra rozsdásodva (VI. t. 3/a). Az övet díszítő lemezek Sándorfalván is igen rossz megtartásúak voltak, s talán ezzel magyarázható, hogy a régi feltárásokon még ritkábban maradhattak meg olyan épségben, hogy funkciójukat is meg tudták volna határozni. Egyedül a Tápé-—Malajdok A temető 19. sírjából említ a leírás szétporlott lemezdarabot, melyek az ásatót lemezszíjvégre emlékeztették

63

. A 6. síron kívül (10. kép) csak a teljesen kirabolt 8. sírt tarthatjuk női temetkezésnek (13. kép). A 6. sírban olyan nyakláncot találtunk, melynek közepén a germán sírokból ismert piperekészlet lógott

54 (VII. t. 6.). A nyakláncot a szarmatakorban általánosan használt gyöngyökből fűzték (VII. t. 3.). A gyöngysort meghatározott számú, szimmetrikusan elrendezett színű és fajtájú darabokból állították össze

55

. A 6. sír ovális, kiszélesedő végű bronz karperecei a későszarmatakorra jellemző ékszerek (V. t. 7—8.). A medence alatt, a csukló közelében talált gyöngyszem a karék része lehetett

56

. A csont tűtartó, benne a vastűvel, az egyetlen munkavégzésre utaló tárgya a temetőnknek. Párhuzama — többek között — éppen a csoport névadó lelőhelyén is előkerült

57

. Mind a férfi és mind a női sírokban egyaránt megtaláltuk az egyenes élű, hosszú nyéltüskéjű, azonos felépítésű késeket (II. t. 7.; V. t. 9.; VI. t. 4.; VIII. t. 6.). Az egyetlen eltérő típusú az 1. sírból került elő, nyelén két pánt van, lényegesen nagyobb a többinél (I. t. 6.). Párhuzama a tápéi temetőből szórványként ismeretes

58

. A 7. sírban a jobb combcsont mellett keskeny pengéjű, hosszú kés feküdt (IX. t. 2.). Mérete miatt Párducz Mihály hol tőrnek, hol rövid kardnak vagy, késnek nevezi ezeket a Tápén előkerült, egymástól csak 1—2 centiméterrel különböző, azonos funkciójú tárgyakat

59

. Mi a kés elnevezést tartjuk helyesnek, mert a rövid kardnak és a tőrnek 81 Bóna I. 1961. 198—199. 52 Ez a csattípus a hunkortól kezdve hatalmas területen feltűnik. Legszebb példányaik nemesfémből készültek, ékkőberakásokkal gazdagon díszítettek. A mi csatjaink a gepida sírokban gyakori, egyszerűbb példányokkal rokoníthatók. Bóna I. 1978. 83 Párducz M.—Korek J. 1946—48. 292. Hasonló rendeltetésű díszek Alattyánon a 13. sírban kerültek elő. Kovrig I. 1963. 195. 64 A piperekészletek elterjedésével, elemzésével legutóbb H. Vaday A. foglalkozott: 1974/76. 86—87. 55 A Szeged Csongrádi úti temető korai szarmata sírjaiban is hasonló megfigyeléseket tettünk. (Vörös G. 1982.) A Fekete-tenger vidékéről a II. századtól kezdve ismeretesek a borostyánból készült balta alakú csüngők. Alekszejeva E., M. 1978. 25. 40. típus 25. t. 21. 68 A gyöngy, mint különböző típusú ékszer (nyaklánc, karék, övdísz) a legkorábbi időszaktól használatos volt a szarmata nők körében. Lásd az 55. jegyzetet, továbbá Vörös G. 1981. 46—51. e7 Tápé—Malajdok A 29. sír (Párducz M—Korek J. 1946—48.294. LV. t. 7—8.); CsongrádBerzsenyi utca, Jászberény-Szőlők (Párducz M. 1963. 35—58.) 58 Párducz M.—Korek J. 1946—48. 297. LXIV. t. 3. 59 Párducz M— Korek J. 1946^8. 292. 8. sír: „rövid kard vagy tőr" (LXII. t. 21.); 18. sír: ;;egyenes vaskés" (LXII. t. 1.); 43. sír: „vaskés" (296. LXII. t. 19—20.) 159