A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Régészet - Vörös Gabriella: Hunkori szarmata temető Sándorfalva–Eperjesen

is két éle lenne, míg ezeknek csak az egyik oldaluk élezett. Két sírban kerámia, háromban üvegedényeket találtunk. Az edényeket — ahol megfigyelhető volt — a szarmatákra jellemző módon, a lábakhoz helyezték. A 6. sír korongolt, piros színű edénye (VIII. t. 7.) nagy területről ismert, jellegzetes hunkori típus

60

. A 8. sírban lelt üvegpohár színében, anyagában és formájában is teljesen megegyezik a barbaricum területén előkerült üvegpohár-leletekkel, melyek jól keltezhetó'k a 4. század végére — az 5. század elejére

61

. Különlegesen ritka és szép az 1. és az 5. sírokból kikerült halványzöld színű, vékony illetve vastag falú, ovális csiszolások soraival ékesített gömbös aljú üvegpohár (II. t. 8., IV. t. 3.). Pontos párhuzama Hódmezővásárhely—Francziszti téglagyárból ismert

62

, hasonló került elő Madarason

63 és Tiszaföldváron

64

. Valószínűleg dél-oroszországi műhelyben készül* ek a 4. század végén — az 5. század első negyedében

65

. Temetőnkben kizárólag oldalt lehajlított lábú fibulák kerültek elő, és kivétel nélkül kéttagúak. Római az 1. sír egyik fibulája (VI. t. 7.). A sándorfalviak kivétel nélkül bronzból készültek, ellentétben a tápaiakkal, ahol vasból is előfordulnak. A temető egyetlen pénzlelete az 1. sír 1. századi ezüstdenárja (I. t. 5.). Előfordulása újabb adalék a római pénzek szarmata sírokba kerülése idejének igen tágan (a pénz verése és sírba kerülése között gyakran több évszázad is eltelik), és csak egyoldalúan (az alsó időhatárt jelzi) korhatározó szerepére

66

. A 4. század végével kezdődő és kb. száz évig tartó időszakot a szakirodalomban hunkornak nevezik

67

. A felgyorsuló történelmi események egyik következménye, hogy a régészeti leleteket nehéz, vagy szinte egyáltalán nem lehet ebben az időintervallumban etnikumhoz kötni. A Tápé—Malajdok csoport, Párducz Mihály véleménye szerint, etnikailag legközelebb a gepidákhoz áll

68

. A sándorfalvi temetőt a temetkezési szokások közös vonásai, és a hasonló leletanyag alapján e körhöz kötjük, hozzátéve, hogy egyes tárgycsoportok—a poharak, a balta alakú borostyán függők—erősebb keleti kapcsolatokra utalnak. A temető népességét etnikailag viszont egyértelműen szarmatának határozhatjuk meg, a temetkezés ritusa alapján (a körülárkolt halmos sírok megléte, és túlsúlya.) Véleményünket a temetkezőhely földrajzi helyzete is alátámasztja, hiszen a Tiszától nyugatra eső terület soha nem tartozott Gepidiához. 60 Párducz M. 1972. 128. 1959-ig 51 lelőhelyről mintegy 70 példánya vált ismeretessé. 61 BarkócziL—Salamon Á. 1968. 38. 5. kép 1—4., és 6. kép 2. 63 Párducz M. 1937. 81. VIII. t. 6. 63 Madaras-Halmok 5. sír. Baja, Türr István Múzeum, 77. 1. 109—110. ltsz. 84 A tiszaföldvári hasonló üvegpohár létezéséről H. Vaday A. szíves szóbeli közlése alapján tudunk. Lásd megjelenő munkájukat a FontArch sorozat következő kötetében: Gabler D.—Vaday A. Terra sigillaták és terra sigillata utánzatok a Pannónia és Dácia közti szarmata barbaricumban. 65 Rau H. G. 1972. 196. 66 Kőhegyi M. 1966—67. 109—114., Fülöp Gy. 1976. 253—262. Bóna I. 1978. 124. 67 A hunkor kezdetét a 380-as évekre teszik, végét pedig Attila halálától (453), illetve a nedaoi csatától (454) számítják. 68 Párducz M. 1972. 128. 760