A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)
Régészet - Vörös Gabriella: Hunkori szarmata temető Sándorfalva–Eperjesen
ilyen vastárgynak kellett lennie. (IX. t. 3, X. t. 1—3.) Űgy tűnik, hogy a temetőben a kivájt rönkfakoporsó kapcsos és kapocs nélküli típusa is előfordul 44 . Több sírban szürkéslilás szervesanyag-nyomokat figyeltünk meg, elsősorban a csontok alatt, fölött és közvetlen környékén, ami azt bizonyítja, hogy a halottakat koporsóba helyezésük előtt lepelbe csavarták 45 . A 3. sírban a koporsó teljes szélességében, sőt az oldalain is megtaláltuk a lepel nyomait; itt valószínűleg az egész koporsót kibélelték. A halottakat hátukra fektetve, nyújtott helyzetben temették el. Egészen kivételes módon, összekötözve tették sírba az egyik halottat (10. sír). Zsugorított — ezekben az esetekben is feltehetően összekötözött — csontváz, a sándorfalvival azonos korú, másik két temetőből is előkerült 46 . III. A temető használatának ideje és etnikai hovatartozása A temető leletekben gazdag, noha a sírok fele valamilyen mértékben bolygatott volt. A 3. és 8. síroknál a nyesésük szintjén a déli sírvégen rablógödrök ovális, nagy foltjai rajzolódtak elő. Bontás közben derült ki, hogy a 3. sírnál a rablóakna összeszűkül, így csak a mellkasi részt bolygatta, míg a másiknál az ugyanígy induló gödör kiöblösödve érte el a csontok szintjét, egyetlen csontot vagy leletet sem hagyva eredeti helyén. Az L, 5. és 7. sírnál a szűk rablóakna a koporsón belül bolygatta meg a vázakat. A körárkos-halmos sírok a gyerektemetkezések kivételével mind rablottak voltak. A gyereksírok érintetlenségének kétféle magyarázata lehet: vagy a középső 3. férfisír kirablása után temették őket a halomba — ez a kevésbé valószínű —, vagy e mellétemetett sírok elkerülték a sírrablók figyelmét, mert a halmok alá — kevés kivételtől eltekintve 47 — mindig csak egy halottat temettek. A temetkezési szokások és a leletek többségének pontos párhuzamait az ún. Tápé—Malajdok csoporthoz köthető körben fedeztük fel 48 . A csoportba sorolható temetők használatát Párducz Mihály a 350—430. közötti időszakra tette 49 . A temetkezési szokások közül a sírok DNy—ÉK-i irányítása, és a kapcsokkal összefogott koporsók használata a leginkább jellemző közös vonás, továbbá, hogy a férfiak sírjaiba helyezik a fegyvereiket is. Két sírban lándzsát (3., 7.), kettőben kardot (1., 5.) találtunk, minden esetben a váz bal oldalán. A lándzsák különböző típusokat képviselnek (III. t. 9.; IX. t. 1.). Méreteikben és arányaikban pontos párhuzamaikat nem sikerült megtalálni, ugyanis a sándorfalviak köpüje 5—10 cm-rel rövidebb, mint a korban megegyező példányoké 50 . Az 5. sírban a kardot — a lenyomatokból ítélve az 1. sírban is — az övről lecsatolva, a halott vállához helyezték. Mindkét fegyver kétélű nehéz pallos fa markolattal. Eredetileg fa tokba voltak bújtatva (VI. t. 3. 3/a). 44 Dinnyés I. 1975. 68. 45 H. Vaday Andrea végeztetett ugyanilyen szerves anyagokkal különböző vegyi vizsgálatokat, erről szóló szíves tájékoztatását külön köszönöm. 46 Tápé—Malajdok A 53. sír, Malajdok В 16. sír. Párducz M.—Korek J. 1946—48.296. Továbbiadat: Kardoskút—Kossuth TSZ téglavető lelőhelyen két sírba is zsugorítva helyezték a halottat. Olasz E. 1962. 42. 47 Kiskunfélegyházán az 1. és 2. sír volt közös árkon belül. H. Tóth Elvira szóbeli információja. Madarason kettős és hármas temetkezések is előfordultak. Kőhegyi M. 1971. 215. 48 Párducz M. 1950. 107—116., Párducz M—Korek J. 1946—48. 291—311. 49 Párducz M. 1950. 112. 80 Tápé—Malajdok A 23. sír: 34 cm hosszú lándzsa (Párducz M.—Korek J. 1946—48. 294. LXI. t. 3—4.) Uo.: 33. sír: 44 cm, köpűhossza 11 cm. (im. 295. LXI. t. 5—6.) Uo.: 40. sír: a fénykép alapján kb. 32 cm, köpűje 12 cm.) i.m. 295. LXI. t. 7. 158
