A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Régészet - Galántha Márta: Előzetes jelentés a Sándorfalva–eperjei szkíta kori temető feltárásáról

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982—83/1 ELŐZETES JELENTÉS A SÁNDORFALVA-EPERJESI SZKÍTA KORI TEMETŐ FELTÁRÁSÁRÓL GALÁNTHA MÁRTA (Szeged, József Attila Tudományegyetem) 1980 novemberében és decemberében, majd 1981 márciusától szeptemberéig a Móra Ferenc Múzeum leletmentést végzett a Sándorfalva határában épüló' halastó 2. számú tava területén. Az ásatás folyamán több korszak emléke került eló' : néhány korai bronzkori sír (temető), szkíta kori temető, késó' szarmata kori település, valamint honfoglaló temető. Ugyancsak ez idő alatt, lelőhelyünktől mintegy hatszáz méterre, a halastó ivadéknevelő tavainak területén levő, szintén a késő szarmatakorba sorolható temetőt is feltártunk.

2 A részletes feldolgozás előtt jelen beszámolómban csak a szkíta kori temető általános bemutatására, illetve jelentőségének vázolására szorítkozom.

3 A lelőhely Sándorfalva és Algyő között fekszik, utóbbihoz közelebb, az algyői vasútállomástól mintegy három kilométerre, az Irma-majori út Ny-i oldalán (1. kép). Morfológiailag a Gyevi Fertő területéhez tartozik, ebből emelkedik ki az a Tiszától mintegy két km-re levő, a folyó itteni kanyarulatával egy km hosszan párhuzamosan futó magasabb vonulat, melynek legészakibb pontján található a lelőhely. Ugyanezen a kiemelkedésen helyezkedik el az előbbiekben említett késő szarmata temető is. Szorosan vett lelőhelyünk egy ÉK—DNy-i irányban kb. 240 m hosszan és 60—70 m szélességben húzódó, a környező vizes, lápos területből 81 m-es tengerszint feletti magasságával 1 m-re kiemelkedő terület, melynek K-i lejtőjét foglalja el a szkíta kori temető, ovális foltban a lejtő vonalát követve. A 71 sírós temető minden oldalról lehatároltnak tűnik, feltártsági fokát 90—95 %га tesszük. A leletmentés a helyszínen dolgozó földmunkagépek közreműködésével folyt, ennek köszönhető, hogy mintegy 21600 m

2 összefüggő területet tárhattunk fel. A gépi munka igénybevételének hátránya az volt, hogy sokszor roncsoltan kerültek elő a sírok, illetve egy részük el is pusztulhatott. Ez azonban nagyon kis százalékot jelenthet.

4 A sírok ritusbeli megoszlása változatos. Dominál a zsugorított helyzet, 38%, (2. kép) — szinte kizárólagos a jobb oldali fektetés — 27 eset, szemben a 4 bal oldali zsugorítással. A hamvasztásos sírok az összes temetkezés 34 %-át teszik ki. Feltűnő 1 Előzetes jelentésem lényegében megegyezik a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1982. április 28-i ülésén elhangzott előadásom szövegével. 2 Ugyanezen évkönyvben 1. Vörös Gabriella cikkét. 3 A honfoglaló temető feltárását Fodor István végezte — 1. cikkét ugyanebben az évkönyvben. A szarmata telep feldolgozását Vörös Gabriella, a korai bronzkori sírokét Trogmayer Ottó végzi. 4 A teljes feltártságtól hiányzó 5—10%-ot is inkább a leletmentés megkezdése előtti pusztulás miatt vesszük számításba. 8« 115