A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Régészet - Galántha Márta: Előzetes jelentés a Sándorfalva–eperjei szkíta kori temető feltárásáról

az urnás temetkezések nagy száma (13), (3. kép), szemben a 8 szórt hamvasztásossal. Három esetben a szórt hamvas és urnás ritus egy síron belül jelentkezett. Az urnasírok nagy száma akkor érdekes különösen, ha összehasonlítjuk a lelőhelyünktől mintegy 20 km-re É-ra levő, Csanytelek—újhalastói szkíta kori temetővel, ahol csupán két urnás sír fordult elő 180 temetkezésből. A különbség okát a két temető etnikai összetételében kell keresnünk. Nyújtott helyzetben három vázat találtunk 1. kép. A lelőhely topográfiai elhelyezkedése (4. kép), egy oldalán nyújtott temetkezést kell még megemlítenünk. A temető általános jellemzéséhez hozzátartozik, hogy meglepően nagy volt a melléklet nélküli sírok száma (34 db — 47%). Ezek zöme — 18 — zsugorított sír volt. Különleges temetkezési szokásra utal, hogy sok esetben a csontvázas síroknál is megfigyeltünk faszén nyomokat. így pl. a 164. sír esetében a sírfenék felett mintegy 10—15 cm-rel, a sírgödör szélével párhuzamosan bukkantunk faszén maradványokra (2. kép). A sírok közül most kettőt szeretnék kiemelni, mivel valószínűleg kulcsfontosságúak a temetőnek mind datálása, mind etnikai összetétele szempontjából. 145. sír (5. kép). 8,4 m külső átmérőjű, 40—60 cm széles, 5 cm mély körárok közepén 240 cm oldalhosszúságú, megközelítőleg négyzetes sírgödör. A körárok 116