A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)
Régészet - Vályi Katalin: Korai kelta leletek Balfról
anyagában és formájában is igen közel áll az 54. sír 1. sz. edényéhez 11 , bár ez az egyenesebb edényfalával ugyanakkor a mi 3. sz. edényaljunkra is emlékeztet. A fentiekhez hasonló, egyenes vagy behúzott peremű, virágcserép alakú, néha kissé kiöblösödő vállú edények a szentlőrinci temető egyik leggyakoribb típusát jelentik 12 . Az eddig tárgyalt edénytípusok egyben késő Hallstatt-korunk legáltalánosabban elterjedt formái. így megtalálhatók ugyanezek a tálformák pl. a középrépáspusztai temető anyagában 13 — bár itt finomabban megmunkált darabok vannak omphalosszal és grafitos díszítéssel —, vagy a halimbai temető urnasírjaiban 14 is. A kézzel formált, vastagfalú kerámián belül külön csoportot képeznek a nagyméretű, cilindrikus nyakú urnatöredékcink. Közülük a perem nélküli nyaktöredék (19. sz., I. tábla 9, 2. kép 6.) a Sághegy tetején előkerült magas nyakú urnákra 15 emlékeztet vagy Sopron— Burgstall alakos-geometrikus díszítésű urnáira 16 . A másik két urnánk (20., 21. sz., I. tábla 7, 2. kép 7. és II. tábla 3.) peremtöredékük alapján közelebb áll a középrépáspusztai 17 vagy halimbai 18 urnákhoz. Külön figyelmet érdemelnek az erősen grafitos anyagú agyagszitula-töredékeink, közülük is elsősorban a 24. sz. (II. tábla 1, 3. kép 1.) és 25. sz. (II. tábla 2, 3. kép 5.) peremtöredékek és a 26. sz. fedőtöredék (II. tábla 8, 3. kép 2.). Késő Hallstatt-kori szitula alakú edényeket több temetőből is ismerünk. így pl. Halimbán 19 , vagy Sághegy környékén a Mesteri melletti tumulusból 20 és a Kismezei tumulusból 21 is kerültek elő agyagszitulák. Ezek azonban formailag nem felelnek meg teljesen a balfi szituláknak, ugyanis nincs olyan élesen megtörő vállvonaluk. A 24. és 25. sz. töredékeink rövid nyakrészükkel, majdnem vízszintes vállukkal és szinte derékszögben megtörő vállvonalukkal sokkal közelebb állnak a Hallstatt temetőjéből igen nagy számban ismert bronzszitulákhoz 22 . Az Este kultúrára visszavezethető, bronzszitulák formáját utánzó agyagszitulák Sopron környéki nagy előfordulási arányát Patek Erzsébet a Hallstatt kultúra Sopron környéki csoportja egyik jellemzőjeként említi 23 . A balfi lelet egyik szembetűnő sajátossága, hogy a durva kerámia jelentős része erősen grafitos anyagú vagy grafitos bevonattal van ellátva. A grafitot importáruként a Hallstatt С periódus elejétől szállították valószínűleg nyugatról Sopron környékére 24 és ettől kezdve a kerámia kedvelt díszítőelemeként használták. Kézzel formált kerámiánk vizsgálatakor kiemelt jelentőséget kell tulajdonítanunk Sopron— Krautacker lelőhelynek, ahol a telep és a temető anyagában valamennyi eddig tárgyalt edénytípus pontos analógiái megtalálhatók. Különösen fontosak a 92. házból származó leletek 25 , melyek a LT А/В átmenet vagy a LT B x periódus kerámiáját képviselik. Itt ugyanis a korongolatlan edények szintén bepecsételt díszítésű, korongolt tálakkal együtt fordulnak elő. 11 Jerem E. 1968. Fig. 27.54/1, XLIV/7, 171. 12 Jerem E. 1968. Fig. 21.16/3, Fig. 25.38/1 (XLIV/6), Fig. 21.19/1 (XLIII/2), Fig. 22.20/1 (XLII/3), Fig. ЗО.А/6. 13 Nagy L. 1939. 39—57. 14 Lengyel I. 1959. 159—169, XXXI—XLVIII. 15 Lázár J. 1951. XXII/4. „a" típus. 16 Patek E. 1976/1. 9. kép 3, 12. kép, Bella L. 1892. 221—226. 17 Nagy L. 1939. 5. kép 5, 6, 4. kép 16. 18 Lengyel I. 1959. XXXV/9, XXXVI/11, XL/5. 19 Lengyel I. 1959. XVI. sír, XXXIX/8. 20 Lázár J. 1951. 38, XXVI/4. 21 Lázár J. 1951. 40, XXX/2. „E". 22 Kromer 1959. 23 Patek E. 1976/1. 6. 24 Patek E. 1976/1. 7. 25 Jerem E. 1981. 105—128. Abb. 18. 100
