A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Régészet - Vályi Katalin: Korai kelta leletek Balfról

/ Kerámiánk másik nagy csoportját a korongon készített edények jelentik, melyek közül a pecsételt díszítésű darabok külön figyelmet érdemelnek. Azonos típust képviselnek a 44. sz. (IV. tábla 1,) és 45. sz. (IV. tábla 3, 4. kép 1.) urnáink. A 44. sz. urnához hasonlót közöl Márton L. Sopron—Bécsidombról

26

, melyen szintén 3-3 koncentrikus körből álló pecsételt díszítés látható. Az edény leletkörülményeiről azonban sajnos semmi biztosat nem lehet tudni. Még egy kettős csonkakúp alakú, ívelt nyakú, aránylag szűk szájú urnát ismerünk Sopron—Bécsidombról

27

, továbbá a fertőmeggyesi 3. sz. sírból

28

, Ordód—Babótról

29 és Oggauból

30 is. Ezeket az urnákat azonban megkülönbözteti a balnaktói zömökebb alakjuk, szélesebb nyakuk és szélesebb talpuk. Mélyen ülő hasával és nyújtottabb nyakívelésével több hasonlóságot mutat az a híres, pecsételt díszítésű Sopron—Bécsidombi urna

31

, amely „Linsenflasche"-val együtt került elő. A 44. sz. urnánk távolabbi analógiáját látjuk a Győr—Kálvária temetői edényben

32

, s ez alapján nem tartjuk kizártnak, hogy a balfi urna esetében is a „Linsenflasche" egy továbbfejlődött változatáról van szó. A 46. sz. tálunk (IV. tábla 2, 4. kép 2—3.) formája és díszítése alapján is jól körülhatárolható időben. Egyik legjobb párhuzamát a kőhidai tálban

33 láthatjuk, amelyet belső oldalán az omphalos körül hasonló fekvő S-spirálok lánca díszít. Arányait és formáját tekintve a fertőmeggyesi 6. sír

34 és az oggaui

35

, IV. századi környezetből származó tálakhoz áll a legközelebb. További formai analógiát jelent az Oggau 8. sír

36 és az Au (Brück an der Leitha) 17. sír

37 tála, bár ez utóbbinak enyhébben hajló profilja van. Az előbbit Schwappach hangsúlyozott vállvonala a barázdákkal való tagoltsága alapján LT A

2 periódusra, az utóbbit pedig enyhén duzzadt pereme alapján az LT B

x korszakra datálja

38

. A tál díszítéséből külön szót érdemel a négyesforgó minta. Jerem E. az écsi edény kapcsán foglalkozik vele s megállapítja, hogy az egyik legritkább díszítőelem úgy kerámián, mint fémen is. Eredete a nyugati LT kör „korai stílusában" keresendő, ahonnan a keleti területek fazekassága a fémipar díszítőelemeként ismerhette meg s vehette át

39

. Az egyetlen hazai párhuzam Hidegségről ismert

40

, ahol egy szokatlan formájú, emeletes edény talpának külső oldalát díszíti. Az edény díszítésének elemzésekor Schwappach szintén a nyugati LT kör mintakincséhez jut el, amennyiben a hidegségi edény váll- és hasvonalát díszítő fekvő (de nem egymásba kapcsolódó) S-spirálokban és a fölöttük levő, koncentrikus körökből képezett, bepecsételt háromszög alakú díszekben a nyugati kelta frízek indáinak és palmettáinak a keleti szemléletmódnak megfelelően átalakított képeit látja

41

. 26 Márton L. 1933—34. XL/3 a—b, 110. 27 Hunyady I. 1942. LXXX/1. 28 Hunyady I. 1942. LXXX/3. 29 Hunyady I. 1942. LXXXII/4. 30 Hunyady I. 1942. LXXXII/11. 31 Hunyady I. 1944. 143, 1942. LXXXII/10.; Bella L. 1889. 365.; Schwappach 1971. 131—172 32 Hunyady J. 1944. 134, 1942. LXI/5. 33 Hunyady I. 1942. LIX/6. 34 Hunyady I. 1942. LVII/2. 35 Hunyady I. 1942. LVII/5. 36 Schwappach, F. 1975. XV/13, V/4. 37 Schwappach, F. 1975. XX/1. 38 Schwappach, F. 1975. 112. 39 Jerem E. 1974/75. 45—56, 11—23. tábla. 40 Schwappach, F. 1973. Abb. 55, Abb. 40/1—2. 41 Schwappach, F. 1973. 92—93. 101