Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

20. László Dózsa után, 1423-ban még hatalmon volt. Zsigmond VI. decretuma mutatja, hogy halála után a csanádi püspöki szék egy ideig üres volt. 21. //. Pált, amint hihető, 1438-ban az akkor megkoronázott Albert ajándékozta meg a tiarával. 22. Albert. A névjegyzékekben már 1458-ban említik. Említése visszatér 1464-ben Mátyás király II. decretumában, ezért nagyon nehéz Ianus Pannoniust ahhoz az évhez venni, amint a névjegyzékekben található. 23. III. Vitéz Jánost, aki magát Ianus Pannoniusnak

39 nevezte, mielőtt a pécsi tiarát elfogadta, Corvin Mátyás a Csanádival ajándékozta meg. 24. IV. János, melléknevén Zakoly lett a püspök, miután Vitézt áthelyezték a pécsi püspöki székbe. Neve olvasható Mátyás király 1486. évi VI. decretumának a záradékában. Életének rövid összefoglalását tartalmazzák az Annales EremiCoenobitici

40 (Remete-szerzetes Évkönyvek), amit itt illik idézni (ее): „Abban az időben (1492. körül) élt Zakoly János testvér, aki tudományának és jámborságának tekintetbe vételével a csanádi püspöki székbe került, később pedig a főpapi tiarát a szerzetesi csuklyával felcserélve a diósgyőri Krisztus Szent Teste kolostorban a szerzetesi életet az elején kezdte az újoncok között, a noviciusmester irányításának teljesen alávetve. Régi méltóságának még a puszta említését is utálta, idejét annyira felhasználta a jámbor és tisztességes gyakorlatokba belemerülve, hogy senki sem látta a celláján kívül tétlenül járkálni. A magyarországi egyházak prelátusai erősen érezték egy ilyen értékes embernek a hiányát; ezért, amikor az esztergomi érsek udvarában Budán összegyűltek, tanácsi határozatot hoztak, és arra az egy dologra törekedtek, hogy — amennyiben elhagyná a szerzetességet — térjen vissza az ő közösségükbe. Miután megkínálták tiarával, pásztorbottal és gyűrűvel, elhatározásában az acélnál szilárdabbnak találták, kevésen múlt, hogy a püspökök erőszakossága miatt a bűnbánat szent köntöséből ki nem vetkőztették, ti. ha magát erélyesen meg nem védi, és egy bizonyos a többieknél idősebb és helyesebb gondolkodással megáldott esztergomi, kétségtelenül főpapi személy a merész tettet e szavaival meg nem gátolta volna: ,,Bocsássuk el őt békében. Tanúm az Isten, hogyha nem volnék öreg, a püspökségemet elhagyva az ő helyébe és nyomdokaiba lépnék." így dolguk végezetlenül oszlottak szét. Az Ulászló király által neki felajánlott kalocsai érsekséget is hasonló állhatatossággal kevesebbre becsülte a szerzetesi szegénységnél, 8 évvel a szerzetesi életbe lépése után, ámbár a király akkor kieszközölte tőle azt, hogy ne essék nehezére néha tanácskozások céljából az ő királyi palotáját felkeresnie." Ezeket tartalmazzák az Évkönyvek. Kétségtelenül említés történik róla Ulászló (dd) Uo. a 237. lap végén. Add hozzá Mária királynő rendeletének végét. (ее) Liber П. caput XXXII. pag. 761.