Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

1492. évi első decretumában. Haláláról szintén az Évkönyvek szólnak: „Végül a férfiak legjobbika, miután a rendért sok kiváló dolgot vitt véghez, ugyanabban a kolostorban, ahol — amint mondottuk — a szerzetesi szellemet magába szívta, emberi személyét helynöki tisztségével együtt letette." (ff) — az 1494. évben. 25. György. így nevezi Szentiványi atya 1490. körül, vagyis, amint említettük, még János életében. Ebből arra lehet következtetni, ahogy akkor talán a helynöki feladatokat György látta el a püspökségben, mivel János a szerzetesi élet buzgóságától nem engedte magát elszakíttatni. 26. //. Lukács Ulászló alatt élt, ahogyan az annak 1495. évi II. és 1498. évi I. decretumából nyilvánvalóvá válik. 27. Csáki Miklós követte Lukácsot. Ulászló IV. decretumában olvasható, hogy őt már 1500 körül ékesítette az a méltóság. Említése visszatér az 1504. évben is. Mindkét helyen Miklósnak mondják. Tévednie kellett tehát Istvánffynak, aki őt Jánosnak mondta, hacsak fel nem tételezzük, hogy kettős névnek örvendett, úgy, hogy Miklósnak is nevezték és Jánosnak is; ez a szokás azonban akkoriban kevésbé volt gyakori a magyaroknál. Ő volt az a püspök, akit Székely György több, mint barbár kegyetlenséggel karóba húzva meggyilkolt. Istvánffy mondja (gg): ,,A város püspöke, a régi és nemes családból származó Csáki János, midőn félelmében a várba vonult vissza és az ostromot egy ideig elviselte, végül is az élelemnek és a szükséges dolgoknak híjával lévén, elhatározta, hogy inkább elmenekül, bármerre is juttatja a sors, mintsem megadja magát hitszegő gazembereknek. Es amikor az éj sötétsége által takarva, kevés kísérőjével csónakba szállt, hogy azzal átkelhessen a Maros folyón, amely Erdélyből jőve a vár és a város mellett folyik, és a legközelebbi hegyekbe, biztonságosabb helyekre menekülhessen, szerencsétlen eset folytán mezei emberek közé került, akik elfogták és sok gyalázattal, szidalommal illetve Györgyhöz vitték. Őt sok verés és kínzás után, szent stólába és infulába öltözötten (a nagy értékű ékköveket és gyöngyöket azonban, amelyekkel ékítve volt, szentségtörő kezekkel leszakítván), kihegyezett karóba húzva, méltatlan módon megölette." Istvánffy így írta le az ő nagyon gonoszul történt legyilkolását. Taurinus szerint (hh) Csáki jól megfogalmazott szavakkal sokáig igyekezett a halált elhárítani: ,,Miklós szókrátészi türelemmel kezdte mondani: A bátor vezér tulajdonsága, hogy semmiféle harag által ne engedje magát legyőzni. Kímélje a legyőzötteket és fenyítse meg a lázadókat. Legyen mértékletes, a méltányosság kedvelője. Sohase tagadja meg a bocsánatot attól, aki kéri. A bevallott tévedéseket önként bocsássa meg, mivel senki sem él bűn nélkül. Hajlítsd meg lelkedet, szelídítsd meg a haragodat, hagyj fel a dühösködéseddel. (ff) Ugyanott a 263. lap végén. Apjáról, Zakoly Péterről és törökök felett aratott egyedülálló győzelméről lásd Bonfini, III. decas, liber X. pag. 531, (gg) Liber V. pag. 70. 15. 68