Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

harciatlan lelkület. Ó, én szerencsétlen! Mily nagyot csalódtam reményemben és vélekedésemben! Leghitványabb férfiú, mi vár rád többé az életben, hiszen van-e valami, ami kevésbé gyűlöletes életet adhatna neked? Ez a fény, amit látsz, ameddig csak élsz, a te gyámoltalanságodnak, az ellenség dicsőségének a megvilágítására fog felkelni, hogy az, ami minden élőlény számára a legkedvesebb, számodra gyűlöletes és utálatos legyen: sőt a sötétségben is eléd áll az oly nagy vétked emlékezete, amely — akár akarod, akár nem — örökké előtted fog forgolódni. Az annyira rút életnél mennyivel tisztességesebb lett volna neked a halál! Mennyivel elviselhetőbb lett volna a tieid számára! Továbbá, miféle dicsőséget remélhetsz az utódok részéről te, aki saját nemességedet oly ,,dicsőén" növelted. Te, akit az ősök dicsősége ékesít, azt a dicsőséget gyalázat által kisebbítve hagyod hátra az utódaidnak. Duplán: egyrészt az utódaidnak, másrészt az őseidnek: az előbbieket példád által teszed tönkre, az utóbbiaknak — amennyiben rajtad múlik — dicsőségét és ragyogását homályosítja el a te példád. Kotródjál innen, méltatlan férfi! Azokkal a szemekkel foglak nézni, amelyeknek semmit sem hagytál. — A nő éppen olyan szigorú volt férje iránt tettben, mint amilyen beszédben: több hónapig nem engedte színe elé, gyűlölettől és haragtól lángolva." Jónak látszott ezt közbeiktatni asszonyban meglévő' férfias lélek bizonyítékaként. III. § Alig állotta ki azonban Csanád eme veszedelmeket, amikor Csanád utolsó úgy látszott, hogy a végzet sürgetésére végpusztulásra jut. pusztulása Ferdinánd és a törökök között háború tört ki, amelyben az utóbbiak János özvegyét és fiát igyekeztek Erdély élére állítani, az előbbi viszont az orszégrészre vonatkozó jogait kívánta érvényesíteni. Ezzel a dologgal sok csapás járt együtt. Miután ugyanis a háborús vállalkozás elkezdó'dött, és a várak egyik részét az ellenség részint csellel, részint a mieinknek a félelme következtében elfoglalta, teljes erejével Csanádra, támadt. Csanádot azután követte a püspök városa és székhelye a Maros mellett fekvő várral és híres templommal. A város azonban, amelyet kevéssel azelőtt György barát ajánlására Ferdinánd átadott Ugödi Ferencnek, a fehérvári káptalan prépostjának™ semmiféle fallal nem volt övezve. Ennek parancsnoka a legnagyobb félelemtől és rettegéstől indíttatva, az ágyúlövéseket be sem várva, a vár kulcsait Méhemet elé vitte és azt tüstént átadta™ — amint Istvánffy említi (i). Hogy ebbó'l a dolgoknak miféle változása Minő bajokat hokövetkezett, azon a helyen részletesen elmondja a történetíró. Z

ott ez magával? A Maros mindkét partján ugyanis az összes vár a mieink nemtelen gyávasága következtében vagy idó'nek eló'tte megadta magát, vagy az ó'rség távoztával üresen maradt és így az ellenség kezébe került. Hozzájárult azoknak a szerbeknek, akik Temes megye mezó'ségi falvait széltében lakták. Mehemethez pártolása, (i) Liber XVII. pag. 300. 60