Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
ami sok későbbi bajnak lett forrása és kezdete. Ezek T a nem kevésbé dicstelen, mint veszedelmes dolgok 1550 21-ben történtek. Ebben az időben ugyanis nemcsak az egykor virágzó és művelt város ment tönkre, hanem — ami a legfájdalmasabb — maga a püspökség is a mohamedán tévhit áldozatává lett. Később, 1595-ben az erdélyi hadsereg vezére, Borbély György (k) Báthori Zsigmond megbízásából visszafoglalta ugyan Csanádot, miután előzőleg nyílt csatában szinte a végpusztulásig megverte a parancsnokát a gyulaival együtt. De az erdélyiek számára csak időleges volt a város eme birtoklása. Jóllehet Szulimán, 22 Temesvár parancsnoka (1) egy ideig hiába támadta a várat és a várost, mégis ugyanabban az évben (m) a mieink szetszaladása után az ellenség birtokába került. Az 1598. esztendő már jócskán előrehaladt, amikor a törökök Báthori Zsigmondnak, Erdély fejedelmének az állhatatlanságától indíttatva hadi vállalkozásra szánják el magukat. Ama háború vezére, Szatercsi Mehmet 23 volt kijelölve arra a feladatra, hogy nekik az Erdélybe való bejutást előkészítse. Csanád vára ellen, mely akkor — mint mondottuk — az erdélyiek hatalmában volt, vezette táborát, és azt tüstént ostromgyűrűvel zárta körül. Nyolc nap múlva a szünet nélküli ostrom szenvedése a várőrséget oly nehéz helyzetbe juttatta, hogy nemcsak a vár megtartásáról, hanem saját maguk életéről is lemondtak. Lugosi Ferenc, a kora ifjúsága óta hadművészetben jártas katonaember a várban volt. Ő tehát midőn látta, hogy a falak már omladoznak, és hogy a törökök nem fogják abbahagyni az ostromot, erre semmi remény sem mutatkozott, ragyogó beszédben indítványt tett a kitörés vállalására. Ezeket mondotta: ,,Mindnyájan látjátok, igen vitéz férfiak, minő veszedelemben forgunk. Bárhová nézünk és figyelünk, látjuk, hogy a törökök csapatai mindent megszállottak. Immár nincs semmi remény sem a kitartásra, sem a megmenekülésre, sem a segítségre. Megmaradt azonban a veszedelmek közepette a bátor lélek, ha ugyanis minden más vonatkozásban legyőztek is, a bátor lelkünk még nincs legyőzve. Mindenféle megadás nyomorúságos, de az a legnyomorúságosabb, amely még az életben maradást sem ígéri meg. Egyrészt, mivel a természeténél fogva vad és könyörtelen ellenség övéinek annyi általunk okozott vereségét látja, másrészt pedig, mivel nem is annyira a győzelembe vetett hitünkkel mint inkább makacs ellenállásunkkal diadalának útját késleltetni merészeltük, annyira megdühödött ellenünk, hogy ha ezerszer ígér is esküvel nekünk sértetlenséget, abból a világon semmit sem fog teljesíteni. Vérünket tehát kénytelenek vagyunk kegyetlen ellenségünknek feláldozni, úgy kell azonban az áldozatot meghozni, hogy ne érezze azt, hogy büntetlenül ontotta vérünket. Ne tehetetlen barmok módjára megkötözve gyilkoljanak le bennünket. Ez az elfajzottaknak a sorsa: a bátor férfiak bátran néznek szembe a halállal. Mert a szolgaság — ha Az erdélyiek viszszafoglalják A törökök ismét elfoglalják Az ostrom története Lugosi Ferenc várparancsnok beszéde az övéihez (k) Istvánffy, lib. XXIX. pag. 669, 26. (I) Liber XXXI. pag. 724, 12. (m) Uo. pag. 728, 28 az 1598. évnél. 61
