Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
kigondolnia. „Eközben — mondja Istvánffy (f) — az övéit ért annyi és oly gyászos csapástól meg nem törve, Szegedet kikerülve, útját Csanád felé irányította, és azt a terjedelmes, de semmiféle fallal nem övezett várost csekély fáradsággal elfoglalta; mindenkinek a házában és vagyonában garázdálkodott, de különösen a papokéban." Hogy miféle végzetes dolgok vártak eme ostrom következtében Csáki János 101 * püspökre, azt az ő említésénél, ami vissza fog térni, elmondjuk. И. § Az 1514. évben ily módon sújtott Csanád ezt a szörnyű csapást nehezen heverte ki. Amikor ugyanis a legborzasztóbb háborúkkal terhelt század elkezdődött, az ismét új veszedelmeket hozott Csanádra. Erdélyben György barát 11 állott az ügyek élén, aki már szövetségi kapcsolatban volt I. Ferdinánddal, amikor János özvegyének hívei a várat és a várost ostromgyűrűvel vették körül, de szerencsétlenebb kimenetellel, mint gondolták: elesvén ugyanis az ostrom kezdeményezői, a város megszabadult attól a veszélytől, amibe akkor került 12 (g). Erről a dologról Bethlen 1 * (h) ezt mondja: ,,Petrovics, Temesvárnak és Lippának parancsnoka, Csanádot Kerepeczi Miklósnak, a trákok 1 * parancsnokának vezetésével 8000 ráccal ostrom alá vette, amit Peresíts Gáspár 1 ^ bátran kivédett. Miklós nagy vereséget szenvedve felhagyott az ostrommal." Ti., hogy Erdélyt, melyet Ferdinánd megbízásából kormányzott a barát, visszatérési szabadság által Izabella magának megszerezze, Petrovicsot, 16 a heves természetű férfiút erős hadsereggel magához hívta a tartományba. Ő pedig vállalva az odautazást, útközben mindazokat a várakat elfoglalta, amelyeket csak tudott. így hát alkalom nyílott Csanád elfoglalásának a megkísérlésére. A barát azonban, nehogy úgy tűnjék fel, hogy a Zápolya pártiaknak hitvány módon hízeleg, Varkuch Tamást, 11 hű emberét az ostromlott Csanádiaknak segítségül küldi, aki velük közösen megbeszélt terv szerint Kerepeczi Miklóst késő éjjel a városi lakosokkal együtt hirtelenül megtámadva, akkora mészárlást vitt végbe, hogy Kerepeczi 18 alig tudott néhányadmagával megmenekülni. Említésre méltó az a szemrehányás, amellyel a szerencsétlen kimenetelű harcból visszatérő Kerepeczit felesége fogadta. Bethlen így foglalta írásba: „Miután Kerepeczi hazatért, felesége lángoló arccal és szemekkel, fogait csikorgatva és kiabálva, lelkében iszonyú haragot táplálva sietett elébe: Igazán méltó az a férfiú — mondotta — aki jól végzett munka, az ellenség legyőzése után diadallal tér haza, arra, hogy felesége gyermekeivel együtt örvendezve menjen elébe; méltó, aki az oly hitvány férfinál kétségtelenül kiválóbb bátor anyától kap utódot, hogy, ha gyermekei az anyjuk jelleméből merített tehetségből valamit bírnak, megrontsa az apjuktól kapott puha és (f) Uo. pag. 70, 11. (g) Istvánffy, Liber XVI. pag. 295,15 az 1550. évnél. (h) Liber IV. pag. 153. A csanádiak újabb szerencsétlenségei Izabella párthívei ostromolják Az esemény története Kerepeczi veresége Feleségének vele szemben tett, említésre méltó szemrehányása 59
