Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
IL Szintha vára 9 * Híres hely, melyet Eugen herceg több mint 200 000 török felett aratott, híres diadala tett nevezetessé 1697. szeptember 11-én. Hat mérfölddel 95 Szeged alatt, a Tiszánál, a nyugati oldalon sík helyen fekszik, a hely természete legalább annyira megerősítette, mint az emberi kéz munkája. Keletről ugyanis a Tisza, északról a Tiszával érintkező Csesz-tó védi, másfelől árok, valamint erős mellvéddel és összefüggő erődítményrendszerrel kerített sáncok övezik. Ezeket az egykor török időkben épített sáncokat a bosnyákok tartották és tartják ma is népes számban, noha többször elkergették őket innen. Ma persze nemcsak a sáncokon belül, hanem apró házaikban kívül is laknak, melyből sok van, de alacsonyak. Mentesek az országos közadók alól, mivel valamennyien katonai szolgálatra vannak kötelezve, és az első adandó alkalommal fegyvert kell ragadniuk. Bár a szegedi parancsnok alá tartoznak, saját nemzetükből való százados, vagyis kapitány vezeti őket. Ugyancsak ennek, mintegy bírói ítéletével döntik el összes peres ügyeiket és viszálykodásukat, ennek akarata szerint végzik összes dolgukat. A szegedi nemzeti katonasággal azonos módon adóztatják őket. Közben földjeikkel és szőlőikkel foglalkoznak, ezek művelésére itt van a legjobb lehetőség. Nincs azonban semmi erdő, ezért ehelyett nádat használnak és azzal tüzelnek. Ragaszkodnak a görög szertartáshoz, ezért saját templomuk és papjaik vannak. Még ma is sok, immár öreg ember él közöttük, akik szemtanúi voltak Eugen győzelemsorozata első gyümölcseinek, a törökök rendkívül híres, 1697. szeptember 11-i vereségének. Ezek tehát, elsősorban egy bizonyos Boskó, aki abban az időben ifjú házas, izmos, friss erőben lévő ember volt, ma már öreg, szemtanuként így mesélték ezt nekünk: Azt mondogatták, hogy akkoriban a Tisza és a Duna találkozásánál, a hadjárat kétségessége miatt a római sánc 95/a mögött sokáig haboztak a törökök. A mieink Szinthára vonultak, hogy kicsalják őket. Később a városnál és a Tiszánál, majd idébb, a Szinthával határos, egykori Kalatsa és Cseszta puszta körül délre és nyugatra állapodtak meg. Semmiféle sánccal nem vették körül magukat, mert csakis a kicsalogatott barbárokkal való harcra akartak lehetőséget teremteni. Néhány napnyi várakozás után, mivel azok nem mozdultak, Péterváradra indultak. Miközben a mieink Pétervárad körül mozgolódtak, a római sáncból megérkező barbár Szintha felé közeledett és először is ennek őrségét, vagyis a főleg Becse városából ide jött, magukat a zentaiakkal együtt körülsáncolt bosnyák katonákat támadta meg. Erős rohammal abba a sarokba szorították őket, melyet az ott lévő Csesz-tó és a mellette folyó Tisza képez. Aki nem tudta átúszni a folyót, az vagy elesett, vagy a mocsaras vizekbe fulladt. Ezt követően a város alatt, attól mintegy puskalöSzintha vára Eugen herceg törökön aratott diadala óta híres Fekvése Lakói bosnyákok Házaik és szabadalmaik Kapitány vezeti őket Foglalkozásuk Vallásuk A törökkel vívott csatát az arra az időre emlékező Boskó szavaival meséli el a szerző 45
