Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

dúlt, hogy a helyi szervek ezt lemásoltatták, és a vármegyei anyagban megőrizték. De ha erre nem is került sor mindenütt, csaknem valamennyi elkészült kéziratot elküldték a megyékbe. így ahol csak lehet, föl kell kutatni a megyegyűlési jegyzőkönyvek e tárgyú bejegyzéseit, akár a helyi levéltárakban, akár a Helytartótanács, esetleg a Kancellária iratai között. A vármegyék kritikája, javítási igénye számunkra csaknem olyan fontos lehet, mint a Bél féle alapszöveg. Az egyes megyék anyagai, a legnagyobb részben ma az esztergomi prímási könyvtárba találhatók, ahova a jelenlegi könyvtárépület elkészülte után, 1853-ban kerültek. Ezekről részben az MTA Könyvtárában, részben OSZK-ban, részben az Országos Levéltárban mikrofilm másolatok találhatók. Eredeti Bél leírás van az MTA Könyvtár kézirattárában is, és szép számmal az OSZK Kézirattárában, ahol a már említett Horvát István műve és a Gyurikovits féle kötetek is megtalálhatók. Külön figyelmet kell fordítani a pozsonyi liceum könyvtárában őrzött megyekéziratokra. Bél műveihez készült térképek Az eddigiek során sikerült számos szempontot föltárni, amelyben Bél művével valami jelentős újat adott. Egy alapvető kérdés azonban — szándékosan — érintetlenül maradt. Egy ilyen vállalkozás elképzelhetetlen a hozzá tartozó térképek nélkül. Már az is kérdéses, egyáltalán milyen térképészeti eszközök birtokában vágott neki Bél nagy munkájának. A korszak ismereteit sajátos kettősség jellemezte: külföldön számos remek kiadású, rézbemetszett térkép jelent meg Magyarországról, de teli voltak tévedésekkel, durva hibákkal mind a domborzati és vízrajzi, mind a közigazgatási, politikai adatok terén, nem is szólva a földrajzi nevek sokszor felismerhetetlen torzulásairól. Ezzel szemben a 18.század elejéig mindössze három használható, sőt jónak mondható hazai térképről beszélhetünk, ami elég szerény mennyiség. Méginkább annak mondható ha figyelembe vesszük, hogy az első ezek közül az 1528-ban kiadott Lázár deák féle térkép,

126 vagyis a 16.század elejéről való. Jó másfélszázév elteltével készült el a következő, a jezsuita Hevenesi Gábor: Parvus Atlas Hungariae-ja, amely Bécsben jelent meg 1689-ben. Amíg a Lázár féle térképen kb 1400 helységnév 85 folyó, tó, stb. és 75 egyéb név található,

127 addig Hevenesién már 50 megye határait, 31 szabad királyi várost és 2605 helységnevet olvashatunk 110 folyó nevével együtt. Ő a jezsuitáknál — és a világ térképészetében korábban — elterjedt, az Azori szigeteken áthaladó meridiánt vette alapul. 128 Valószínű, hogy ezt a térképet használhatta Parschitius is. Az 1683-ban megindított nagyszabású felszabadító háború egyik igen fontos „mellékkörülménye" az olasz hadmérnök, Ferdinando Marsigli és kis csapatának térképészeti munkálkodása volt, amely az 1700-as évek elejéig tartott, és amelynek óriási, kéziratban maradt anyagát ma még nem értékelte kellőképpen a szakirodalom. Az ő volt munkatársa, Johannn Christoph Müller állította össze a harmadik, igen jó Magyarország térképet, 1709-ben.

129 Mindezek azonban az egész országot bemutató földabroszok voltak, Bél pedig tárgyalási egységül a megyét választotta, tehát részletesen kidolgozott térképre volt szükség. A Bélre nagy hatást gyakorló Parschitius-kézirathoz nem tartozik térkép, az őt vitára ingerlő Bonbardus féle Topográfiához úgyszintén nem. Bél viszont kezdettől 126 Tabula Hungáriáé ad quatuor latéra. Ingolstadt, 1528. Id. legújabban STEGENA Lajos: Térképtörténet. Bp. 1980. pp. 87—94. és CSENDES L. i. m. pp. 15—16; 34; 51—53. 127 STEGENA L. i. m. p. 91. 128 Uo. p. 137. 129 Mappa Regni Hungáriáé. Bécs, 1709. uo. p. 137. vö. BENDEFY L. i. m. I. p. 23. 144