Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

titoknok nézte át a meglévő' köteteket és hagyott ránk alapos leírást. Ó 42 megye kéziratát látta, rendszerint két példányt mindegyikből (Bél féle + másolat). Horvát leírásából azt is megtudjuk, hogy az egyes kötetek elején ekkor már ott volt az az egy kéztől származó bejegyzés, amely tartalmazta azt, hogy melyik megyéről van szó, és hogy a kéziratban a bizonyos dunai szállítás során történt-e károsodás, vagy sem. Horvát az egyes kéziratokat sorra véve, hűségesen leírta, hogy az Bél kezeírása vagy sem, van-e melléklete, befejezett-e a megye anyaga, stb. Ily módon följegyzései a mai Bél kutatók számára igen fontosak.

122 Rudnay Sándor esztergomi érsek újabb kísérletet tett a reformkor idején, és megbízta Bentsik József könyvtárost, hogy készítse elő a kéziratokat kiadásra.

123 Ekkor még a kötetek mindig a pozsonyi prímási könyvtárban voltak. Kopácsy József prímás az 1840-es években Gyurikovits Györgyöt bízta meg azzal, hogy ezt a tevékenységet folytassa, annál is inkább, mert az ő geográfia iránti érdeklődése és addigi tevékenysége ismert volt.

124 Gyurikovits alapos munkát végzett és ma, ennek következtében, igen sok megyeleírásnak található másolata az OSZK Kézirattárában. A katalógus szerinti másolat, véleményünk szerint inkább a Bél féle szövegnek a Gyurikovits féle változata. Csongrád és Csanád megye esztergomi példányainak fotómásolatát egybevetettük az OSZK-ban őrzött „másolatéval" és kiderült, hogy Gyurikovits több helyen csak kivonatolta a szöveget, mennyiségileg jelentős részek kimaradtak, bizonyos részeket viszont hozzátett. Az egyes járások, birtokok felsorolását, azok sorrendjét megváltoztatta. Viszont kétségtelen, hogy az esztergomi kéziratok közül ő a Bél féle változatot használta, nem a sokkal áttekinthetőbb 18. század második felében készült másolatokat. Ez kiderül abból, hogy több esetben, ahol a Bél féle és a 18. század végi másolat között sorrendbeli eltérés van (tehát a másoló módosította Bél szövegét) ott Gyurikovitsnál a Bél féle variáns szerepel.

125 Mindkét megyeleírás terjedelmileg is jóval kevesebb, mint az eredeti. Az eddig vázoltakból is látszik, hogy a kéziratos Bél anyag megbízható földerítése, a közgyűjteményekben őrzött másolatok egymáshoz való viszonyának és megbízhatóságának vizsgálata a jövőbeli Bél kiadások elkészítéséhez föltétlenül szükséges. Egyáltalán nem mindegy, hogy az egyes megyék leírását ma közzétenni szándékozó kutatók, helytörténészek, milyen alapszöveggel vágnak neki a kiadásnak. De azt sem lehet elvárni, hogy a vidéki múzeumok, levéltárak, stb. jószándékú és igényes szakemberei éveket szenteljenek az egyes Bél szövegvariánsok felkutatásának és a megfelelő kiválasztásának. Az alkalmas alapszöveget központilag szervezett munkával lehetne és kellene hozzáférhetővé tenni, amely során a kézírások elemzése, összehasonlítása és a különböző példányok egybevetése révén a Notitia-ra vonatkozó ismerteink is jelentősen bővülnének. A cenzúrával és a vármegyék kritikájával küzdő Bél nehézségeiről szólva rámutattunk az egyes szövegrészek változásaira és arra, hogy emiatt a nyomtatásban megjelent anyagot is kéziratban kellene tanulmányozni. Rendkívül fontos lenne annak feltárása, hogy a megyék részére megküldött egyes kötetek sorsa mi lett. Előfor122 HORVÁT István: Bél Mátyás Kéziratíró Jegyzések... Pozsony, 1812. Kézirat. OSZK Kt. Quart. Hung. 491. 123 GYURIKOVITS i. m. p. 21. 124 BERKESZI István: Dél—Magyarország monographiája Bél Mátyástól 1731-ből. Történelmi és Régészeti Értesítő, Temesvár, 1892. pp. 199—208. A vonatkozó rész p. 206. 126 A Gyurikovits—féle Csongrád megye kézirat jelzete: OSZK Kt. Fol. Lat. 3627 és Csanád megye: uo. Fol. Lat. 3431. Ez utóbbi kézirat hátsó lapján olvasható Gyurikovits bejegyzése: „In Bibliotheca Primatiali duplex existit Exemplar: aliud sub XD 18 seu Beliana I. n. Maculatorium partim manu Mathiae Belii scriptum, ex aqua nihil vitii contraxis ; aliud sub XD seu Bél 1.

1. copia ab obitu eius adornata fol. 53..." 143