Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

Bél kéziratainak sorsa, mai őrzési helyük Az eddigiekből látható, hogy az ország megyénkénti leírása még Bél életében elkészült, de nyomtatásban csak töredéke jelent meg. Bél személye és az evangélikus felvidéki értelmiség már vázolt összetartása, továbbá jó információs rendszere révén a kortársak java része tudott a kéziratban maradt anyagról. Annak fontosságával és értékével tisztában volt maga az özvegy is. Sajnos, az idők folyamán a hatalmas anyag több részre szakadt, és ma több helyen őrzik, egy tekintélyes hányadát nem is Magyarországon. A Bél anyag sorsának felkutatása és —legalább fotómásolat formájában — egy helyre gyűjtése, napjaink szakembereinek legfőbb feladata kell hogy legyen. A kéziratok egy része, összesen 19 kötet, vásárlás útján Kollár Ádám császári könyvtárőrhöz került. Már ezen a ponton is téves a közhiedelem, amely Haan Lajos tanulmánya nyomán úgy tudja, hogy Bél kéziratainak legnagyobb részét a özvegytől Batthyány József kalocsai érsek vette meg 1767-ben.

115 Valójában Koller vásárolt először 1762-ben, és valószínűleg ő hívta föl az érsek figyelmét erre a rendkívül fontos anyagra.

116 így aztán 1767-ben valóban megtörtént a vétel 1600 forintért. (Haan szerint összesen 82 kötet.

117

) A Kollár féle anyagot 1783-ban, özvegyétől II. József vásároltatta meg, és került a császári könyvtárba, ahonnan az 1927-es államközi egyezmény értelmében vitték a Széchenyi Könyvtárba, ahol ez a rész ma is található.

118 Batthyány érsek az általa megvásárolt kéziratokat mihamarabb ki szerette volna adni, hogy a Bél-féle vállalkozás így megvalósuljon. 1770-ben Pozsonyból Kalocsára vitette a köteteket, amelyek egy része a Dunán, hajón való szállítás közben vizes lett és megkárosodott. Amikor Batthyány 1776-ban esztergomi érsek lett, az anyag ismét útra kelt. Pestre vitték, az ottani érseki palotába. Az érsek 1771-ben Miller Jakabot, majd Calovino József pozsonyi kanonokot bízta meg a rendezéssel, illetve a kiadás előkészítésével.

119 E munka során szinte valamennyi megyeleírásnak elkészült a másolata, mondjuk így: nyomdakész, tisztázott példánya. A másolatok készítői közül Lukafalvi Szarka Ferenc nevét ismerjük.

120 Személyük földerítése azért lenne fontos, mert munkájuk során nem egyszerűen csak lemásolták az anyagot hanem abban helyenként bizonyos logikai, sorrendbeli változtatást is végrehajtottak. Vagyis, az így nyert megyeleírás változatok — a minden másolással együttjáró szövegromláson túl — több esetben is eltérnek a Bél eredetitől. Az 1780-as években Batthyány három, korának ismert és elismert szakemberét, Benczúr Józsefet, Horányi Eleket és Windisch Károlyt próbálta rávenni, hogy segítsék a Bél leírások rendszerezését, de nem vállalták. Nem valószínű — a kéziratok mai ismeretében — hogy ennek oka az lenne, amit Haan ír, hogy tudniillik annyira rongált állapotban lettek volna.

121 Az érsek vállalkozása végül mégsem járt sikerrel, egyetlen kötetet sem tudott megjelentetni. Halála után (1799) a kéziratok Pozsonyba kerültek, az esztergomi érsek pozsonyi könyvtárába. A tudományos közvélemény azonban nem feledkezett el róluk. Az 1811—12-es országgyűlés idején Pozsonyban tartózkodó Horvát István 115

1. m. с. 55. 116 LUKÁCS Károly: Bél Mátyás tudományos irodalmi munkásságának könyvészete. Kézirat. OSZK Kt. Fol. Hung. 3043/1 pp. 54—55; 84. 117

1. m. p. 55. 118 GYURIKOVITS György: Kollár Ádámnak élete... Tudományos Gyűjtemény 1823. X. pp. 21—23. Vö. KOSÁRY 1970. pp. 193—194. 119 HAÁN L. i. m. p. 55. 120 LUKÁCS Károly: A Balatonvidék földrajza kétszáz év előtt. Bél Mátyás „Notitia Comitatuum Veszprémiensis, Simighiensis et Szaladiensis" című kéziratának fordítása és ismertetése. Tihany, 1943. Az idézett rész p. 230. 121

1. m. p. 55. Vö. LUKÁCS K.: A Balatonvidék... p. 232. 142