Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
Számunkra azonban az a döntő hogy a számkivetett Parschitius hirtelen elhatározással az elhagyott ország történetével és leírásával kezdett foglalkozni. Munkásságának eredményeként az 1690-es évek végére két nagy müve készült el kéziratban. Az egyik az ország történetét vizsgálta, főként a magyarok eredetét, bejövetelét és a királyokét, egészen I. Lipótig. Ez a munka 1702-ben nyomtatásban is megjelent. 75 Bél szempontjából azonban fontosabb a második, a jelenlegi formájában csak 1705körül elkészült Magyarország leírása, amely kéziratban maradt fenn. 76 Parschitius eme vállalkozása kortársai előtt nem volt ismeretlen, és jó ideig még halála után is megemlékeztek róla, bár különböző címmel említették. A Jöcher féle lexikon azt írja, hogy két kézirata maradt hátra: az egyik a História Hungáriáé 77 Bartholomaeides pedig azt írja: Obiit Lipsiae et reliquitduo Mas. Históriáé scilicet et topographiae, quae 1689 se vidisse, Joh. Rezik testis est. 78 Véleményünk szerint a Topographia és a Rezik által említett Comitatus Hungáriáé egy és ugyanazon mü, mégpedig az, amelyik ma Esztergomban található. 79 Számunkra ez a leírás igen fontos. Ugyanis Parschitius ezzel tovább fejlesztette a magyar tudományban azokat az alapokat, amelyeket fölhasználva Bél Mátyás elkészítette hatalmas művét. Hangsúlyozni kell, Parschitius nemcsak azzal végzett nagy munkát, hogy rengeteg konkrét anyagot összegyűjtött, hanem leírásának messzemutató módszertani újdonságai voltak. Parschitius maga is tisztába volt műve jelentőségével. Azt írta: „Igen kemény és sok nehézséggel, sok fáradozással megterhelt munkához fogok, amidőn a Magyar Királyság 64, a Szlovén Királyság 3 és az Erdélyi Fejedelemség 7, általam mind ez ideig sohasem látott vármegyéjének összeírását magamra vállalom... Bevallhatom, hogy ebben a tekintetben egyetlen szerző elődöm et Belgium circumferebatur ...Szinte szó szerint ezt írja RIBINI János: Memoriabilia ecclesiae Augustanae confessionis in Regno Hungáriáé. 1—2. Pozsony, 1787—1789. a 2. kötetben, p. 138. De ebből az is kiderül, hogy az idézett részt mindketten CWITTING ER Dávid : Specimen Hungáriáé literatae, Frankfurt — Lipcse, 1711. c. könyvéből vették p. 295., aki azt írja: „...hunc Parschitzium ab officio iustis de causis remotum esse, quanquam causae illae allegatae non sunt." 75 Tabella Hungáriáé, Ducum et Regum Christianorum. Wittenberg, 1702. lásd 22-es lábjegyzet 76 Ma az esztergomi érseki könyvtár kéziratai között található: Jelzete; Col. X. Tit. И/а. А kézirat feldolgozásában igen komoly segítséget nyújtott a könyvtár közelmúltban elhunyt igazgatója, dr. Kovách Zoltán kanonok. 77 Allgemeines Gelehrten Lexicon, vol. M —R. Lipcse, 1751. Parschitius С. cimszó. 78 Memoriae Ungarorum. Pest, 1817. p. 167. Az ott szereplő dátum mindenképpen téves. Rezik kéziratos munkájának az OSZK-ban őrzött másolatában a Selmecbányái rész nincs benne. (Quart. Lat. 29.) Ezért az 1971-es pozsonyi, szlovák nyelvű kiadást használtuk. (J. REZIK — S. MATTHEIDES: Gymnazilogia Dejiny Gimnazii na Slovensku. Ed. V. RUZICKA) p. 345. „...napisal pozoruhodné dielo Comitatus Hungáriáé, ktoré som citál v roku 1698." De mindjárt utána megjegyzi : „ Dalej zostavil aj dielo História Hungáriáé a Topographia Hungarica (obe rukopisu)." 79 Comitatus Regni Hungáriáé. Sajnos, munkánkat maga Parschitius is megnehezíti, mert a bevezető elején azt írja, hogy hosszabb útra készül, és ha valami baj érné, két kéziratot hagy hátra, amit ki kell nyomtatni: 1. Comitatus Regni Hungáriáé, Transylvaniae et Slavoniae septuaginta quattuor, in folio. 2. Tabula Regni Hungáriáé Locupletior reddita, in folio (p. V.) Nyilván azért nem említi a történeti munkáját, mert a fenti részt 1702. körül, vagy később írta, amikor az már megjelent. Tény, hogy erről a Tabuláról semmit sem tudunk. PÁLFY Miklós : Katalog der Handschriftensammlung der Hallenser ungarischen Bibliothek — ja (Halle— Saale, 1965.) sem tud róla. írásbeli megkeresésemre Haliéból azt a választ kaptam Prof. dr. se. Dietze igazgatótól, (Universitäts — und Landesbibliothek Sachen— Anhalt) hogy az anyagukban nincs Parschitius kézirat. Berlinből és Humbolt egyetem Finnugor Tanszékének könyvtárából egy Parschitius levél másolatát kaptam, azzal, hogy ez minden, ami tőle van. A fenti helyeken történt kutatásban dr. Hajdú Péter volt szives segítségemre, akinek itt köszönöm meg közbenjárását. Mindezek alapján, ha nem is mondhatjuk biztosan, hogy Parschitiusnak ez a műve végleg eltűnt, egyelőre be kell érnünk azzal, hogy a megyeleírást lehet csak tanulmányozni. Megjegyezzük még, hogy Parschitius bevezetőjében szerepel egy másik címlapszerű oldal is, ott viszont címként „Descriptio..." szót használ. 129
